Egyszer elküldték a vásárba, hogy hozzon égig érő paszulyt. Benő kedves fiú volt örömmel vállalta a feladatot. Ez a bab ritka portéka volt akkoriban és csak a Bakancsos piacon lehetett megvásárolni.
Vajon merre induljon? – vakarta a fejét Benő. Az útirányt tábla mutatta, hogy merre az arra, legalább is a buszmegállóig. Benő mindig vitt magával egy széket, kicsit nehéz volt a cipelése, de üss kő, mert hisz akár mikor szükség lehet agy belevaló székre.
Le is ült szépen várakozni. Mire a nap a delelőn járt megérkezett a varázsbusz. A hagyományokat követve egy sárkány vezette, aki kedélyesen elbeszélgetett az utasokkal. Híreket cseréltek, pletykák indultak útnak vagy segítséget, tanácsot kaptak kérve, kéretlenül.
Benő is elmesélte hova tart, és amint szóba került a paszuly a sofőr tudálékosan köhintett.
– Aztán mennyi aranyat hoztál magaddal? Hiszen ez nem olcsó mulatság.
– Hmm! Semennyit. Nem mondták, hogy az is kell a vásárba. Csak a székemet hoztam.
– Még jó, hogy az utazás ingyenes – nevetett a sárkánysofőr, de furcsa mód egyből egy csereüzletet ajánlott Benőnek.
– Tudod mit? Van neked ez a remek széked, pont jól jönne itt varázsbuszon. Elcseréled-e az én híres zsákbamacska dobozommal?
Benő szeme kíváncsian felcsillant – És mi van benne?
– Pont ez a lényeg – fintorgott a sárkány – nem tudni. De még senki sem jött vissza reklamálni.
Mikor kezet ráztak, nyélbe ütve az üzletet, pont megérkeztek a Bakancsos megállóba.
Benő gyorsan leszállt, kezében a doboz. Nem is tudta hova kapjon, a piac nyüzsgése ott kavargott előtte, de új kincse szinte égette: Mi lehet benne?
Győzött a kötelesség. Végül is a paszulybab fontosabb, persze azért kicsit megrázta és a füléhez emelte a dobozt. Tompa, furcsa dobolást hallott odabentről.
– Várj egy kicsit – kopogott vissza és a zsebébe rejtette kincsét.
A piac elbűvölte, a varázslatos portékák csábították. Viszont egy sátor előtt hatalmas sor tekergett. – Én is beállok – gondolta Benő bár nem tudta, mit is árulnak itt.
Egy óra múlva szomorúan gondolt a régi székére, leült volna már.
Két óra elteltével a sor végre elfogyott előle, és odaért a pulthoz.
INGYENES PASZULYBABSZEM OSZTÁS hirdette egy tábla. Benőnek fülig ért a szája, mégis teljesíti a feladatot. Az sem zavarta, hogy már csak egyetlen egy szem bab maradt, az is valami kék utángyártott változat.
Szökdelve azonnal haza indult, de csak az első játszótérig jutott, mert ott elolvasta a használati utasítást: Rövid szavatossági idő. Elültetni azonnal!
– Jaj hova? Hova? – kapkodott fűhöz, fához.
A homokozóhoz rohant, apró mélyedést rögtönzött, bele pottyantotta a fura magot és a szökőkút vizével meglocsolta.
– Na! – de nem kellett sokáig várni. Apró zöld villanással növekedni kezdett a paszuly.
Eleinte még hasonlított a növényre, de ahogy vastagodott a szár, ahogy felfelé törtek a kacsok, vibráló fokok jelentek meg rajta, majd hosszú, hosszú lépcsővé alakult, ami a szikrázó magasságos égbe vezetett.
– Ú de menő! Egy mozgólépcső! – ámult Benő.
Rálépett a futónövény lépcsőjére és szédületes iramba a felvilágba találta magát. Itt a hatalmas óriás sárkányok uralkodtak. Váraikban ücsörögtek és egymással hadakoztak online.
Benő odaért az öttornyú várhoz. Kapuját befutotta a szőlő, rajta édes fürtök lógtak. Benő persze, hogy leszakított egy szaftos szemet. Csakhogy ez bizony szólószőlő volt. Hatalmas csengés-bongás támadt olyan hangerővel, hogy még a világ túlfelén is hallhatták. A hatalmasok dühös sárkány robajjal érkeztek és maga a vár ura, vagyis mint kiderült úrnője is előtört a bástyák mögül.
– Ki merészel birodalmamba lépni – bömbölte ötször, mert öt feje volt.
– Balga Benő vagyok? – csipogott bizonytalanul Benő és hirtelen nem tudta mit is keres itt. Mondjuk eddig sem tudta.
– Mit keresel itt? – tapintott a lényegre a sárkányok úrnője.
Benő olyan keservesen kereste a válasz szavakat, mint én feleléskor a hajdani orosz órán, hogy a bősz sárkányokban szánalom ébredt és nem falták fel azonnal balga hősünket. Ennyi idő ép elég volt, hogy Benő előhúzza a zsákbamacska dobozt, ki tudja honnan jött az ötlet, és remegő kézzel az ötfejű sárkány néni felé nyújtsa.
– Ajándékot hoztam!
– Ajándék!? – lepődött meg a delnő, és már nem tűnt morcosnak. – Nyisd ki, had lássuk, mi az!
A doboz már nem csak doboló hangot adott ki, de egyenest ugrált Benő kezében, aki gyorsan letépte a fedelet, maga sem tudván mit rejt.
Egy rücskös, büdös, repedező kis tojás ugrott a lábuk elé. Síri csend támadt. Benő lélegzete elakadt és összeszorított szemmel várta a halált.
Az öt fejű sárkány mély torokhangon öt szólamban felbúgott:
– Kis fiam, hát élsz!
A tojás teljesen szétpattant és már mindenki láthatta a sárkányfiókát, ahogy elégedetten körbenéz az őt ünneplő családtagok sokfejű, pikkelyes tömegén. Nagy volt az öröm, a hála, a vállveregetés.
Aztán Benő próbált elosonni a nagy kavarodásban, de a sárkányúrnő hangja utolérte.
– Meg sem várod a jutalmad? – Mit kérsz hát?
– A családom égig érő paszuly babszemért küldött, de elhasználtam a csodát. Sajnálom, hogy üres kézzel kell haza mennem – hajtott fejet Benő.
– Sose sajnáld, hiszen így visszakaptam ivadékom, akit a saját apja ragadott el a lenti világba. Jaj, nem is értem mit képzeltem egy egyfejű sárkány busz sofőrről…ccc. Na, mindegy most már minden renden van fura Benő. Neked adjuk jutalmul az aranypaszuly magját. Méghozzá egy zsákkal. Használd kedved szerint, de még egyszer meg ne lássalak a birodalmam határán belül soha! – engedte szabad útjára Benőt a fenti világ sárkányúrnője.
Balga Benő büszkén vitte haza a zsák babot, s Balga mama csülkös babgulyást főzött belőle.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése