🌟 Utolsó munkanapnak kicsit pörgős volt, de voltak jókívánságok, ajándékok (adok, kapok), telefonos, e-mail-es, személyes, baráti, főnöki, hálás, hivatalos és ismeretlen.
Volt sok röhögés, kaja, pia, megérkezett a lézer lencse (na, azért), hamarabb elengedtek minket és januárig elhagytuk a fedélzetet, bezártuk és lepecsételtük a műhelyt.
🌟Reggel kiszabadítottunk egy nőt a saját folyosóáról.
Sötét utca (cserélik a kandelábereket).
- Elnézést hölgyem, ott lent a kiskutyával - szólt egy hang a fejünk fölött - Leejtettem a kulcsomat. Felhozná nekem?
Na de hol van? Bokor, lépcső, sötét zug... Még jó, hogy a kutyatáskán van lámpa. Alap felszerelés a bicska, zacsi, labda, kaja mellett.
- Megvan!
- Jaj, megmentett - sóhajtott az ismeretlen.
- De hogy menjek be?
- Hát ott a kulcs.
- Tényleg. De hülye vagyok! - röhögve szaladtam fel a másodikra és kiszabadítottam rabságából.
Jonatán szerint értelmetlen játék volt ez a rohangálás, de rám hagyta.
