Hétvégi lövések

Mi és a hóvirágok túlélték Tél2 támadását. Most a hirtelen meleg miatt vagyunk lelassulva.
Semmi se jó?

Tavaszi kondenzcsíkok:

A kísértetházunk ledarálva és ledöngölve:

Görbetükör a parkolóban:

Az éngépem:

Fagyos lövések

Akármilyen veszett hideg van, ki kell menni sétálni.

Nézd: Mikor elrugaszkodik a madár, ilyen nyomot hagy.

Ahogy a szárnyra kap tollai érintik a havat.

Visszanéző a második hónapra (Rúnanapló)

Február tótágast álló rúnaköve segít nézőpontot váltani.

Amolyan lázálom szerű volt ez a hónap. Próbáltam kapaszkodni a hétköznapokba, de a változás és a saját terveim sodortak, miközben még mindig a nyüves hörghuruttal harcoltam.
Az emberi kapcsolatok gubanca fárasztó, de sok örömet is hozhat, nem kell begubózni, van, akitől fenntartás nélkül elfogadom a segítséget.
A pénz meg azért van, hogy elköltsem: bele is feccöltem egy új számítógépbe. HÚ! Jobban tetszik, mint gondoltam. El is neveztem Csillagkapunak. 😵
Hó végére az erőm is visszatért, kell is, mert sok tervem van még.

Szamuráj a fatörzsön és egyéb lövések

Földes László: Bolondok hajója

Vasárnapi verselő:

Földes László: Bolondok hajója

Lejárok a partra, egy bárba
Rossz név: Bolondok hajója,
Itt egy öreg fazon énekel
A bor is pocsék, akár a hely...
Itt bújnak a hatvanas évek,
Ezt hallja, aki ide téved
Néha visszatérek, valami hív,
Ő meg iszik és szív amit szív...
La-la-la-la-la-la
La-la-la-la-la-la
Kilenc nézőnek hal meg este
Ég a szeme, szétszakad a teste...
Mikor meghívtam egy italra,
rám nézett
Köszönt és azt mondta, azt mondta:
Tra-la-la-la
A sikernek ára van, nem titka,
Bohócnak nem jár aranykalitka,
Ne szidd a sznobokat,
Hisz belőlük élsz,
Az írástudóktól meg jobb ha félsz...

Senki ne áldozza magát érted,
Ne lásd az Urat, jobb ha csak érzed,
Ne hagyd, hogy más élje az életedet,
Se szülőd, se testvéred, se szerelmesed

Bolondok hajója,
Lepukkadt bár,
Bolondok hajója,
Még nyitva áll,
Bolondok hajója,
Mindenkit vár,
Bolondok hajója,
Holnap bezár...

Jó, hogy erre senki sem ismer,
Ide nem jár sem Ördög, sem Isten,
Amit átélt arcán látszik,
Ha lehunyja szemét, úgy játszik...
Tudom mit hisz, mit érez,
Dörmög ha egy dallal végez...
Ülök ott hátul, hallgatom
És érzem...egyedül van nagyon...
La-la-la-la-la-la
La-la-la-la-la-la
Fáj nagyon...

Mindig csak játssz, sose dolgozz,
Ha boldog lehetsz, ne gondolkozz!
Sose várd meg azt, hogy megunjanak!
Magad írd mindig a dalaidat...

Vigyázz magadra is, ne csak másra,
Ha elmész haraggal, ne nézz hátra,
Vásár a világ minden kapható,
De van, ami örök és nem eladó!

Bolondok hajója,
Lepukkadt bár,
Bolondok hajója,
Még nyitva áll,
Bolondok hajója,
Mindenkit vár,
Bolondok hajója,
Holnap bezár...

Kalligramma

Ismét egy képvers a vasárnapi verselőben:

Visszanéző az első hónapra (Rúnanapló)

Január jeges rúnája türelemre, lassításra int.

Az idő is állni látszott, annyira belassult ez a hónap. Viszont volt pihenés, vidám pillanatok, újdonságok, egy-két tétova alkotás, pár röhögőgörcs, hó, koratavasz, tervezgetés és hasonló nyugis dolgok. Persze a jég alól rondaságok is előbukkantak. Úgymint: a technika ördöge, egy kis hörghurutka takonypóccal (fulladásosan akadályozott röhögőgörcs közben), érthetetlen idegenek, energia vámpírok, egy hisztis, kockafej barát, aki vadul kitörő haragra lobbantott azzal, hogy nem lát se engem se a lényeget (csalódtam benne ismételten).
Várakozással lépek a februárba. A tavaszi szél sok változást ígér.

Heti lövések

Kis esti patológia

A vasárnapi verselő:

Kis esti patológia

Tiszta a fejem, s biztosléptű a lábam,

és köztük van még a gyomrom és a májam.

Gyomrom beveszi, de a májam nem állja

vad forgását a világnak.

Zakatoló szív veri belém a lelket,

amit a tüdő fújtatójából elcsent.

Minek is zubognak a keringő nedvek,

ha az idő húzza testem.

Leltárban vannak még mindenféle szervek,

gondolatok és semmirevaló tervek.

Az érzéseket szikével kimetszem,

s elrakom egy szép üvegbe.

Persze boncolgathatom még ezt a témát,

hisz bármikor kitapogatom a vénám,

de a darabkák hasonlítanak énrám,

vagy csak egy isteni szabvány.