Marcellus Mihály: Aquincum farkasa (könyvjelző)

Történelem és természetfeletti erők kavarognak Pannónia határ vidékén, ahol a Római birodalom ereje keveri a politika lapjait (legalább is ők így hiszik). Egyenlőre a Duna megvédi az elbizakodott légió-várost a keltről érkező népektől. Békében hízik Aquincum. Elnyomott vagy beolvasztott kelták élvezhetik a romanizáció áldásait. Apelláta nincs, szerencsére mindig van aki reménytelen ügyekért is harcol, és mi persze vele vagyunk.

Stílus: 7 pont (sok a nem helyénvaló jelző, néha dagályos, máshol meg űrt érzek, várnám a kifejtést)

Tartalom: 9 pont

Hatás: 5 pont

Hangulat: A hatalommal csak egy rém tud dacolni

Külcsín: 5 pont (A betütipus nagyon találó, viszont az egyensúlyt lehúzza az elnagyolt arány, no és hiányoltam a térképet is, főleg mivel valós helyszínen játszódik misztikus történetünk)

Újrázás: nem lesz, de Aquincumról keresek még valami könyvet

Tanulság: Örülök a népvándorlásnak. Vesszen Róma!

Gyors pogácsa a jó pogácsa

Kipróbáltam egy receptet, amit Andi talált, persze kicsit több cuccal.

40dkg liszt

25dkg margarin

2dl < tejföl (amennyit felvesz a tészta)

30dkg reszelt sajt (20 a tésztába, 10 a tetejére)

1 csomag szárított élesztő

3 teáskanál só

csipet szerecsendió, pirospaprika

1 tojás a kenéshez

Összegyúrom. NEM kell keleszteni. Apró pogácsákat szaggatok az ujjnyi vastagra nyújtott tésztából. Tetejét tojással megkenem, sajttal megszórom.

Meleg sütőben pirosra sütöm.

Megpróbálom kivárni, hogy kihűljön. Gyorsan kész és gyorsan fogy.

Dmtitry Glukhovsy: METRÓ 2034 (könyvjelző)

Túllépve az előítéleten (milyen lehet egy olyan regény, amiből számítógépes játék készül?), engedve a borító csábításának, ismét orosz fantasy (vagy sci-fi?) került a karmaim közé.
A világot a végső atomháború percek alatt elsöpörte. A moszkvai metróban rekedt vagy időben bemenekült emberek túlélték. 20 éve élnek a föld alatt különböző szervezetek, kasztok, ideológiák köré csoportosulva. Fizetőeszköz a töltény. Az elhagyott, sérült alagutak, állomások csak veszélyt tartogatnak.
A történet egy külső közösségben kezdődik, ahol nemhogy állandó harc folyik a mutáns ellenséggel, de most még a kapcsolat is megszűnt a többi állomással. A feladat adott, és megkezdődik főhőseink reménytelen vándorlása.
Huter egyértelműen a húzóerő. Megy, megy célja felé, mint egy jégtörő. Kiismerhetetlen, sötét erő sűrűsödik tekintélyes alakjában, amit valami régi sérülés roncsolt érzéktelen maszkká. Mágnesként húzza magával a történetekért rajongó öreg Homéroszt, aki saját regényének hősét látja benne. Persze kell egy hősnő is. Küldetésük során a fiatal Szása csapódik hozzájuk, aki apjával egyedül élt eddig, kirekesztve a közösségből. Talán ettől maradt tisztább és sugárzóbb, ami még a dermedt lelkű Huntert is felolvasztja.
Mutáns szörnyek, elkorcsosult emberi roncsok, sugárveszély, látomások, kapzsiság, bosszú, mocsokból felbukkanó szépség, marcangoló emlékek, a filozófia imbolygó mentsvára és megannyi ismeretlen történet kavarog és suttog a hajdan fényűző moszkvai metró állomásain és az alagutak bénítóan sötét zugaiban.

• Stílus: 10 pont 
• Tartalom: 10 pont 
• Hatás: 10 pont 
• Hangulat: SötétKilátástalanDeAzAlagútbanPislákolARemény 
• Külcsín: 10 pont Nagyon jó a borítórajz, bár a fejezetek közt is szívesen nézegettem volna több Grecsko képet. Puha kötésű, ragasztott, nagy alakú, de stabil, könnyű a fogása, és a borító fülek ki-behajtva könyvjelzőként is használható. Ja, és térkép is van ( jelezve állomást, veszélyt, fennhatóságot), hogy eligazodjunk a moszkvai metró labirintusában. 
• Újrázás: biztos, és a könyvtárba levadászom Dmitrrry másik két könyvét is. 
• Tanulság: Szépség, művészet és fantázia nélkül lehet élni, de minek

Fújd fel!

Biztos mindenki ismeri a felfújtat, mégis leírom,

hátha elfelejtettétek, mit is lehet kezdeni a maradék zsömlével, kiflivel.

Zsömle (minimum 4, maximum 10db)

Tej (a zsömléktől függ)
Cukor (annyi evőkanál, ahány db zsömle)
Tojás (feleannyi mint zsömle)
Vaníliás cukor
Tetejére esetleg alma, vagy túró, vagy mazsola
Sárgabarack lekvár
Zsír, morzsa

A szikkadt zsömléket egy tálba cincálom, megszórom vaníliás cukorral, és annyi tejet locsolok rá, amitől jól megszívja magát, had tocsogjon. A megfelelő méretű tepsit kizsírozom, morzsával megszórom, és a zsömle darabokkal szépen, egyenletesen kirakom. A tetejére reszelt alma is jöhet, de szoktam rá túrót, mazsolát stb rakni, vagy semmit se.
A tál alján maradt tej, ebbe ütöm az egész tojásokat, és jön a cukor. Keverem.
Ezt a masszát ráöntöm a művemre úgy, hogy mindenhová jusson. Meleg sütőbe tolom, és pirosra sütöm. Általában a széle ropogós, a belseje puha, szaftos. Amíg meleg, a tetejét baracklekvárral megkenem.
Jó forrón, hidegen, azonnal és másnap is. Valaki csokiöntettel nyomatja.

Vámos Miklós: Szitakötő (könyvjelző)

50-es, 60-as, 70-es évek, napjain és még tovább.
A 8-ak szövetsége egy gyerektáborban kezdődik. Szaggatott részletekben be-be pillantunk az életük szakaszaiba, hogy alakul barátságuk, hogy hányja-veti őket a társadalmi és politikai hullámverés. Egyéniségük hogy edződik, formálódik vagy törik az élet során. Hogy kapaszkodnak egymásba, mennyire ragaszkodnak egymáshoz, miként hatnak egymásra, szóval meddig tart a barátság.
Mindegyik karakterben találtam valami szerethetőt, vagy ismerős vonást, miközben élveztem az adott korszak dumáját, eszméit vagy téveszméit.
Nem pont az én nemzedékemről szól, de sok személyes jelenet telibe talál. A vicces részeken úgy nevet az ember, mintha magán röhögne, a szomorú vagy keserű témák meg nagyon is valós súllyal nehezednek rám. És már nem csak irigylem a 8ak barátságát, de azt érzem tán bevennének "kültagnak".

Stílus: 10 pont

Tartalom: 10 pont

Hatás: 10 pont

Hangulat: Sírós-nevetős

Külcsín: 6 pont (masszív kötés, jó fogni, szép tükör, a borító kellemes, de a tartalom hangulatát nem sugározza)

Újrázás: 10 év múlva

Tanulság: Az idő koptat, a barátok csiszolnak

The walking dead

   Nagymama egyre aggodalmasabban hallgatja nagy hévvel mesélő unokáját.
   – ....és jöttek, jöttek, de a géppuskával lelőtték az ellenséget, dzs-dzs-dzsiii! És mind meghalt!
   – Ugye tudod, hogy a filmekben azok a bácsik nem igazából halnak meg? – próbálja tisztázni a helyzetet  a nagymama.
   – Persze! – bólogat nyugtatóan a kisfiú, és egyből rávágja – Mert azok ZOMBIK!

(Ennek a beszélgetésnek egyszer a monori vonaton voltam fültanúja)

Variációk trutyira

Mit is főzzek?

Sokszor improvizálok:

• amit éppen megkívánok
• ahogy másoktól hallottam
• azt használva, ami épp otthon van.

___________________________________________________

HALTÉSZTA

Kifőzőm a tésztát, hozzákeverem a halat

(nem baj ha összetörik), és az olajból is csurgatok rá.

Majd szép sorjában a többit is hozzá kutyulom. Kész

• Száraztészta 250g            
• Olajos hal 2 doboz
• Főzőtejszín kb. 2dl
• Mascarpone 250g
• Ecetestorma 2 evőkanál
• Kapor frissen vagy fagyasztóból
• Só

___________________________________________________

SPENÓTOS (Shrek)METÉLT

A felengedett spenótot megpárolom, tejszínnel felengedem,

fűszerezem, lisztet szórok rá és hozzá keverem a mascarponét.

Kicsit még rottyan. (Ha kell botmixerrel  krémesítem)

Ezt a zöld iszapot ráöntöm a kifőtt metélttésztára.

Rászelem a tojásokat, kicsit elegyitem, reszeltsajttlal megszórom. Kész.

• Metélttészta 250g
• Mirelit spenót 500g
• Főzőtejszín 2dl
• Mascarpone 250g
• Főt tojás 3db
• Reszeltsajt a tetejére
• Só, bors, fokhagyma, liszt

Arkagyij és Borisz Sztrugackij: A hétfő szombaton kezdődik (könyvjelző)

No most úgy teszek, mintha nagyon rendes, szorgalmas naplóíró lennék, és eztán bejegyzem, hogy éppen mit olvastam.

Igen: orosz könyv. Orosz hangulattal. Kimondhatatlan, megjegyezhetetlen orosz nevekkel, orosz bürokrata mesehősökkel, túlkomplikált sci-fi elméletekkel.
Klasszikus alapokon az önmagát kinevető tudóshumor keveredik a szürrealista, kancsalító röhögéssel.

Egy leningrádi programozó vidéki útja alkalmával belecsöppen a boszorkányok és varázslók elvtársi világába, ami tudományos és hivatali rendszerbe sorol minden "csoda" dolgot, még a fekete macskát is. Központjukba (BOVATKI: Boszorkányság és Varázslat Tudományos Kutatóintézete) épp programozót keresnek. Szása persze kötélnek áll, és ő meséli el első napjait, beilleszkedését, ez intézet életét. Megismerjük a a stikkes, rémisztő, vagy csak furcsa kollégákat. Kedvencem Vityka Kornyejev, aki masszívan bunkóláda és mániája egy bizonyos dívány, amit folyton ellop szigorúan tudományos meggyőződésből. Mert itt folyton kutatnak, kísérleteznek, értekeznek, magyaráznak, számolnak (még a boldogságot is valami egyenletkén akarják definiálni). A szovjet bürokrácia szatirikus rajzát is láthatjuk a regényben, ha akarjuk. Én remekül szórakoztam és a humor mellett találtam benne lírát, barátságot és gondolkodtató eszméket.
Szerintem Szása még többet is tudna mesélni, de ahogy ő mondja: ez már egy egészen más történet.

• Stílus: 10 pont
• Tartalom: 8 pont
• Hatás: 5 pont
• Hangulat: szatirikus
• Külcsín: 10 pont (Borító: Sallai Péter) mínusz 5 pont, mert nincs illusztrálva
• Újrázás: kitudja
• Tanulság: Csak kellő humorral legyél stréber

Vicces Firka Foltok