2. nap Advent fényei 2025

Napi FELADAT:

ElektoKÜTYÜK minimál használata.

Nem mondom, hogy maradéktalanul teljesítettem, viszont tudom, hogy csökkentenem kell az E-Kütyük befolyását. De lássuk be, már nagyon beépültek a mindennapokba. Bip-bip.

______________________________

Napi AJÁNDÉK:

Nem írom le a részleteket (munkahely), de bizony amolyan ludasmatyis öröm járt át midőn egy pökhendi, kerékkötő, túlértékelt funkcionárius túlfeszítette a húrt, és emberére akadt. Diplomatikusan ugyan, de nem kértek belőle. Ritka a nemet mondó. (Remélem nem bosszúálló.)

*****************************

A MeseKockának már van doboza.

_______________________________

Napi MESE:

Karácsonyi dilemma 

HÓPIHE didergő KULCSocskára fagy

A RÓZSAbimbó már csak jövőre hajt

HA JÓ, ha nem a KÉRDÉSt felteszem

Betlehemi CSILLAG alatt süssek-e KIFLIket

A CSAPDÁt magamnak állítom

És az ünnepet ezzel KORONÁzom

********************************

1. nap Advent fényei 2025

Napi FELADAT:
Ma nem szállok vitába senkivel

Nem szálltam. Tényleg! Bár kicsit irányítani, lavírozni, lelkesíteni kellett, és pár ember hozzáállása cseppet sem tettszett. De nem játszottam az ő műsorukat, a vége úgyis az lesz, hogy tenniük kell a dolgukat.

________________________________

Napi AJÁNDÉK:

A havi fizetés ér? Örültem neki 😊

***********************

Újhegyen kigyúltak a fények, mint minden évben.

***********************

Pár apró ajándékot vettem, de még nem karácsonyit.

***********************

________________________________

Napi MESE:

Gravíroztam magamnak mesekockákat.

Megrázod, dobsz, sorba rakod és a kis ábrák alapján kitalálsz egy történetet.

***********************

A szökés

Tudtam, hogy a kihűlt kandalló sötét ürege egy titkos alagutat rejt. Persze ezt nem árultam el Apámnak, aki az "Itt maradsz amíg bocsánatot nem kérsz Anyádtól!" címszóval bezárt a könyvtárszobába.

Az alagút a kertbe vezetett, és én gondolkodás nélkül kiszöktem. A kedvenc nagy diófámhoz szaladtam (már a nevem kezdőbetűjét is belevéstem) és a gyökerek alól elő vettem eldugott kincseimet. Ariadné fonalát, ami kell a labirintusba. A kardomat, amit múltkor ráncigáltam ki egy kőből. És pár csigát is zsebre vágtam. Jól jöhet még, bár némelyikben még benne volt a csiga.

Vadul rohantam a kapu felé, de egy kertitörpe állt az utamba.

- Kihez jössz? Almához vagy szőlőhöz? - vicsorgott.

Én lendületből felrúgtam a mihasznát és átvetettem magam a kerítésen.

Ekkor éreztem meg a szilvás bukta illatát. A szívem összefacsarodott, a gyomrom megkordult, a lábam megbicsaklott.

Letöröltem a dac könnyeit s a nyári konyha felé fordultam, ahol Böske épp kirakta a tepsi süteményt hűlni.

- Szerintem majd jövőre megyek világgá, amikor hatéves leszek - döntöttem, és haza kullogtam.

Advent fényei 2025

Ismét beszámolok az adventi napokról.

Milyen ajándékot találok az ablakokban? Mit adok én a várakozás napjaihoz? Egyáltalán mire is várunk ilyenkor? A karácsonyra? Csodára? Valami befejezésre? Újrakezdésre? Egy kis nyugira?
Remélem Advent fényei kivezetnek ebből a keserű tömegből, ahol a sok savanyú ember a végén még kioltja a kis tüzecském lángjait.

Had lobogjon! Naaa!

Adventi kihívással is próbálkozom. Minden napra írtam magamnak feladatokat.

Horváth Attila: Egy szippantás a jóból

A vasárnapi verselő is szippant egyet 😍

Jegyem van egy útra. Nincs kitöltve meddig jó.
Néhány kör a Nap körül. A vége úgysem látható.
Nincs se visszaút, se megállás
Gyere, légy egy kicsit útitárs.
Szép ajándék volna néhány közös állomás.
Történnek a dolgok, változnak és múlnak el.
Jegyem van a showra és itt mindent látni kell.
Hátha benne van a megoldás.
Keress jó helyet, hogy jobban láss.
Az se baj, ha mégis káprázat csak, semmi más.
Ameddig életben vagyok, mindent megpróbálok, megnézek,
Nincs semmi ami másról szól.
Valahogy minden napra kell egy szippantás a jóból.
Csak épp egy korty, egy pár falat
Néhány kép, egy mosoly, egy mozdulat,
Egy érintés a másiktól.
Valami fűszer mindennap. Egy szippantás a jóból.
Régen volt a kezdet, távol van a vége még.
Jegyem van a Földre. Kell-e? Sose kérdezték,
De ha így van meg az egyensúly
Ez a cél, de mi van ezentúl?
Gyere velem, játsszuk el, hogy ez most valami új.
Ameddig életben vagyok, mindent megpróbálok, megnézek,
Nincs semmi, ami másról szól.
Valahogy minden napra kell egy szippantás a jóból.
Csak épp egy korty, egy pár falat
Néhány kép, egy mosoly, egy mozdulat,
Egy érintés a másiktól.
Valami fűszer mindennap. Egy szippantás a jóból.

László Attila zenéjével 🎵🎸természetesen Charlie:

Bíró Szabolcs kedvenc íróim közé tartozik, na de ő egy igazi rocker is. 💖Jól nyomja:

Stinky Bugs:

Két whiskys üveg fényivóknak

Valaki szeretett volna ilyen festett üvegeket hangulatlámpásnak.
Végre elkészült.

Novai–Várkonyi: Lehajtott fejjel

A vasárnapi verselő kicsit megGENERÁLoza magát:

Víz fölé hajló nyári óriások,
Gesztenyék, nyírek, nyárfák és akácok
Meséljetek nekem!

Mondjátok el, hogy volt egy kedvesem!
Sírnék, de könnyeimet szégyellem.
Meséljetek nekem!

Valamit el kell mondanom,
Valamit meg kell vallanom:
Nem tudok élni egyedül én

Oly lustán hömpölyögve árad most a víz,
Nem mondja el senki el, hogy utam merre visz.
Segítsetek nekem!

Lassan a vén folyóba hullnak könnyeim,
És talán véget érnek fájó éveim,
Új álmot hoz nekem.

Valamit el kell mondanom,
Valamit meg kell vallanom:
Nem tudok élni egyedül én

Nem'tom, melyik a jobb GENERÁL. Hozzám a Charlie-Tátrais áll közelebb.

Lepkevilág

Mi az a Papilonia?

Eddig nem tudtam, de bemerészkedtünk a lepkeházba, egy apró dzsungelbe Budapest közepén, ami olyan volt mint UtazásAFöldKözéppontjaFelé kompakt változata.

Lukács László: Szabadon

Vasárnapi verselő ma a TANKCSAPDA soraival szól.

Tudom a dugattyúk dalát
A légcsavar szelét
A benzin illatát
Az ember életét
Ahol a tomboló erő
A hangtalan zene
Csontokat törő
Kábítószere

Ott én zuhanok
Szabadon zuhanok
Szabadon zuhanok
Szabadon...

Tudom a minden óhaját
A változó szelét
A szárnyalás dalát
A lét leheletét
Ahol az Isten integet
Na ott az én hazám
Lakatlan sziget
Égi óceán

Zuhanok
Szabadon zuhanok
Szabadon zuhanok
Szabadon...

Alattam egy másik
Világból több van
Unalmasan ásít
Próbáld meg jobban
Csinálni a dolgot
Ameddig hagylak
A végén vissza
Majd úgyis a földnek adlak

Hallom a minden óhaját
Figyelem a változó szelét
Fújom a szárnyalás dalát
Érzem a lét leheletét
Tudom a dugattyúk dalát
A forgó légcsavar szelét
Szívom a benzin illatát
Élem az ember életét

Szabadon
(zuhanok)
Szabadon

Tankcsapdásan:

Zanzibárosan:

Tavalyi naptár

Túllépni még nem sikerült a múltéven, pedig már ideje lenne lezárni.

2024 kreatúrái a homályból léptek elénk, és mindegyiknek megvan a maga története.

1. KödSárkány

Három harcos indult útnak, hogy megölje a KödSárkányt.
Az elején még együtt haladtak, de ahogy közeledtek az elátkozott völgy határához úgy növekedett a sűrű homály körülöttük, s a végén már nemhogy egymást, de még a saját lovuk fülét sem látták. Magukra maradtak. Hiába kiáltottak a négy égtáj felé, csak a köd visszhangja felelt, suttogott megtévesztve az elmét, összezavarva az érzékeket.
Az első harcos a mocsárba tévedt. Egy zsombékon ült a sárkány, bánatosan csörgette láncait.
– Meghalsz kutyaaaa! – lendült neki a harcos, majd elnyelte a büdös láp mérgező sara.
A második harcos felkapaszkodott a hegyre, ahol kitisztult a köd. A sárkány egy sziklán ült és bánatosan csörgette láncait.
– Meghalsz kutyaaaa! – ugrott rá a harcos, majd sután lépve a mélybe zuhant.
Harmadik harcosunk annyira elkeseredett, hogy feladva egy tuskóra kuporodott sajnálva önmagát. A KödSárkány a fiú mellésiklott, leheletével betakarta őt és a világot. Körbefonta kétséggel, szívébe reménytelenséget, fejébe őrületet ültetett, s közben bánatosan csörgette láncait.
– Látlak téged!

_______________________________________

2. ÁrnyLepke
3. FészekŐr
4. Bűvölő
5. VirágFaun
6. ParázsCsuporka
7. ZöldMágus
8. IdőGubacs
9. BetyárManó
10. SzerencseNyelő
11. PanaszPenész
12. KívánságKútSzellem