Fák, levelek, esős séták és az egérnek kampec

Kedvenc ecetfáim a Sibriken (bálványfa):

 Szép az idei mogyoró termés:

A vadszőlő mindent eltakar:

Vizesen:

 

Új miniszobrok az Újhegyi sétányon:

Apró horror a konyhában:

Kedvenc Shakespeare szonettek

A vasárnapi verselő sosem unja meg az öreg "Lándzsarázót" .

______________________________

LXXV. szonett (ford. Szabó Lőrinc) 

Az vagy nekem, mint testnek a kenyér

S tavaszi zápor fűszere a földnek;

Lelkem miattad örök harcban él,

Mint fösvény, kit pénze gondja öl meg;

Csupa fény és boldogság büszke elmém,

Majd fél: az idő ellop, eltemet;

Csak az enyém légy, néha azt szeretném,

Majd, hogy a világ lássa kincsemet;

Arcod varázsa csordultig betölt

S egy pillantásodért is sorvadok;

Nincs más, nem is akarok más gyönyört,

Csak amit tőled kaptam s még kapok.

Koldus-szegény királyi gazdagon,

Részeg vagyok és mindig szomjazom.

______________________________ 

XCVII. szonett (ford. Faludy György)

Milyen borús télnek tűnt távolléted,

ki a szálló esztendő nyara vagy,

hogy vacogtam a nappali sötétben,

mikor a tar december rám szakadt!

Pedig nyár volt. Utána az ősz jött el,

mely a tavaszi kéjek hozamát

úgy hordozza ölében, mint az özvegy

méhe holt férje élő magzatát.

De mind e bőség nékem csak az árvák

sorsa s a kert férges gyümölcse volt,

hiszen nyaram gyönyöreiért rád vár,

s ahol hiányzol, a madár se szól,

s ha szól, oly fásult, hogy a falevél

remegni kezd, mert érzi, jön a tél.

______________________________ 

CXXX. szonett (ford. Ungibi)

Úrnőm szeme nem hasonlít naphoz,

Koráll vörösebb, mint vörös ajka,

A keble sötét, ha fehér a hó,

Ha dróthaj, fején fekete drót hajt.

Láttam rózsákat: piros és fehér,

De az ő arcán ilyet nem látni,

És némely parfüm több gyönyört ígér

Leheleténél, mit úrnőm lehel ki.

Szeretem hallgatni, tudom mégis

A muzsika hangja kellemesebb,

Nem láttam istennőt se lebegni,

Úrnőm jár, tapos, de csak a földre:

Mégis többre tartom szerelmemet,

Mint azt, kinek hamis hasonlat kell.

Jonatán szombati arcai

A filózófus

A nyomozó

Az örző-védő

A megértő (aha-aha-aha)

Októberi visszanéző (Rúnanapló)

A tizedik hónap rúnája szerint rugalmassággal elkerülhetem a törést.

Annyira, de annyira rugalmas voltam, és annyira alkalmazkodtam a körülményekhez, hogy én voltam az evolúcióóóó csodája, a türelem szobra, a derű megtestesülése, az empátia netovábbja és a munkahadánakaléptedobog.
Sőt mielőtt még szenté avattak volna gyorsan szabadságra mentem, mert a rugalmasság fárasztó dolog és ha a hajlított ágat hirtelen elengedik nagyot tud csapni.
Voltam beteg- és babalátogatóba, kétszer színházba, utolért a teljesítményelismerés és megtisztítottam a csakráimat is. Na pá, október.

Tökös verseny - HELLOWEEN

A suli lépcsőjén a tökfaragó verseny alanyai díszelegnek.
Én a fogszabályzósra szavaznék.

Fátyol mögött

Temető, liget, kocsma és ki sem tettem a lábam Kőbányáról (Heti lövések)