Hellhound a lerázhatatlan (Supernatural - FanArt)

"...Ha jó a kedved, üsd a tenyered!..."
Ha rossz, akkor rajzolj pokolkutyát.

Nem, valójában nincs rossz kedvem, sőt jól mennek a dolgok. De minden boldog pillanat, vidám nap és minden elégedett sóhaj mellett érzem, hogy lerázhatatlanul a sarkamban liheg a pokoli eb. Érzem a csontok fájdalmában, az idő ketyegésében, a fáradt estékben.

Viszont ha Mihály arkangyal (Supernatural 14x01) megkérdezné tőlem is: Mit is akarok?
Azt felelném: Élni.
Csak úgy, élni. A többit bízzák rám. Lehet rosszul csinálom, lehet hogy jól, de én csinálom.
Úgy hogy cseszd meg pokolkutya koslass utánam, ha nincs jobb dolgod.

____________________________

SPN barkóba (fanfiction)

       A végtelen, sötét utakat szeli a chevrolet impala. Át Texason. Hátra van még jópár monoton, álmosító mérföld. Dean kikapcsolja a rádiót, és nagy komolyan kijelenti:
– Gondoltam.
Sam belemegy a játékba, nyújtózkodva becsukja apa naplóját. Kutatás felfüggesztve.
– Élőlény?
– Már nem.
– Te ölted meg?
– Igen.
– Sárga a szeme?
– Igen.
– Azazel?
– Igen, de ez könnyű volt –  dohog Dean.
– Dean, nem kell mindig démonokra gondolni. Ez barkóba. Próbálj túllépni a természetfelettin.
– Jól van, okostojás. Te jössz.
– Gondoltam.
– Pokolkutya!
– Igen! De honnan... – képed el Sam, de már kapaszkodik is, mert Dean benyom egy satuféket.
Az útkeresztnél egy pokolkutya áll.
– Miért látjuk a láthatatlant? –  kérdi Sam miközben zsebéből már elő is húzza a tőrét.
– Lekezeltem a kocsi üvegét – hadarja Dean.
– Szentolaj?
– Igen, de rákérdezni nem ér... Na, munkára – és kezdődik a vadászat.

____________________________

Hogyan tovább (SPN13-wallpaper)

Ma megtudjuk, mert folytatódik a természetfeletti sorozatom. A tizennegyedik év ODAÁT.

Addig is egy háttérkép a 13. évadról:

PsArtnapló - Nem szállok ki

Megint egy spirál került elém. Nem ellenkezem.
Az örvényből is csak úgy szabadulhatsz, ha hagyod, hogy leszippantson a tölcsér aljára, ahol kitörhetsz az őrült forgásból.
Nem ellenkezem, csak győzzem szuflával.

Visszanéző a kilencedik hónapra (Rúnanapló)

Szeptember rúnája árulással, csalódással, boldogtalansággal fenyegetett.

Ez a rúna szépen visszafordult az egyenes állásba. Pozitív olvasata lett minden lehangoló, sötét és örömszívó árnyéknak.
Nehéznek éreztem a napokat és fárasztónak a heteket, de baj ez? Nem.
Vettem az akadályokat a magam ütemében, néha többször nekiszaladva, vagy korrigálva az ugrást. Megfelelési kényszerem sosem volt, és a korlátaim is jó ismerősök.
Az emberi hülyeség sokszor elámít, de csalódni nem csalódtam senkiben, mert nagyon jól tudom, kire számíthatok igazán. Persze van pár ember, akitől többet várnék...
Jó lett volna több bohémság, lazaság, s jaj a könyveket is hanyagoltam. Viszont új irányba nyitottam. 😮Számítógépet "szereltem", vagy valami ilyesmi. Ventilátor, hűtés, memória... JozefProf útmutatásával bele mertem nyúlni a szörny gyomrába.😮 A másik roppant nőies vállalkozás, a bejárati ajtó felújítása. Még nincs kész, de alakul, legfeljebb fogpiszkáló lesz a végeredmény.
Összegezve, a szeptember jó kis hónap volt.

Római part - budapesti vargabund

A péntek délutáni csavargás most a Római partra vitt. Plusz fényképezőgép.😎
Eredetileg a híres szobrokat akartam megnézni, amit kavicsból és uszadékfából készítettek (https://www.youtube.com/watch?v=FF6KlPFPo90) , de sajna egyet sem találtam. Persze a párórás kószálás így is teljesen kikapcsolt, mert hát ott volt a DUNA, a kövek, a jó kis sóder, a kacsák, a hajók, egy nudista, a nap, a szél, a víz, a hullámok...

 

Lukács László: Lopott könyvek

Nem hallom a pokolkutyákat s a tél kopói sem lihegnek a nyomomban, mégis kicsit be tankcsapdáztam, és a vasárnapi verselő is ezt a ritmust nyomja.

Lopok neked egy könyvet,

A lapjait teleírom

Vérrel, verítékkel,

Valahogy még kibírom.

De aztán elmegyek innen messze,

Hogy többé ne is láss.

Lopjon könyvet, írja a könnyeivel

Tele valaki más!

Lopok neked egy könyvet,

A lapjait teleírom,

A festék, ha megszárad

A kifakult papíron,

Akkor elmegyek innen végleg,

Magammal viszlek téged

Oda, ahol többé soha

Senki el nem érhet.

Tudom, hogy hagynád,

Én addig szeretnélek,

Amíg mozogsz, amíg van benned élet

A véredben fürödnék,

Átvágnám a torkod,

Néznél RÁM, de nem értenéd a dolgot.

Lopok neked egy könyvet,

A lapjait teleírom,

A képeket kitépem,

Rajta lesznek a síron,

Amit kettőnknek ások

Úgy, hogy ne lássák mások,

Mikor a szemedbe nézek,

Szúrok, aztán magammal végzek.

Tudom, hogy hagynád,

Én addig szeretnélek,

Amíg látnám, hogy van még benned élet

A véredben fürödnék,

Átvágnám a torkod,

Néznél RÁM, de nem értenéd a dolgot.

Na még:

A X. kerület kincsei

Szombaton kis séta, mert ismét megnyíltak Kőbánya roppant tárnái és a mai napig működő víztározó egyik medencéjéből is leengedték a vizet, hogy mi, a kíváncsiak alászállva "Mória" gyomrába megbámuljuk az impozáns csarnokot.
1868-70 épült nyomás ellenpontként Pest felett. (138m)

Utána még elugrottunk a közelben lévő Conti kápolnához. Az apró templom egy fura sziklán kuporog és tuti, hogy alatta rejtőzik Kőbánya szíve.

Hazafelé természetesen átvágtunk az Óhegy parkon, és még megvan kedvencem a hatalmas életfa, aminek lobját a kőbányai vad szél borzolja nap mint nap.

Galóca

Cafrangos galóca

Csinos.
Szépen kiterült a kalapja a hétvégén még kerekded gombának.

Azt írják, nyersen mérgező, de ezek után vajon ki akarja megfőzni és megenni?