2017. december 1., péntek

Kinyitom Advent első ablakát!

Megint nagyon hamar beléptünk a decemberbe, nyakunkon a karácsony... s hogy kicsit lassítsak az iramon megint kinyitom Advent ablakait, mert szerintem a hétköznapok is fényeskedhetnek úgy mint az ünnepek.

Minden nap húzok egy követ.
A rúnák üzenete: ISA - Jég (A fagy jelképe)
Hülyegyerek, öltözz már fel rendesen!
Tél van!

No, tényleg ropogós hideg volt reggel, szikrázóan szép a nappal és harapós az este.
A kezdeti türelmetlenség után nyugalomba fagytam, és csak napi tervek érdekeltek.
_________________________________

⭐Az első kutyasétánál találtam egy nyers, sáros, szálkás fenyődeszkát. Kell. Örültem. Ne kérdezd minek nekem, mert a válasz lehet számtalan, az igazság meg csak az, hogy dehátezegyFA.

⭐A könyvtárba jövet, menet (ahol a zsákmánnyal roppant elégedett voltam) azt figyeltem, ahogy ezt a karácsonyi rönk wigwamot építik. Nem a funkció, inkább a technika tetszett. Holnapra kész.


⭐Volt még jegy a színházba "A medve nem játék!" című darabra, amit karácsonyra terveztem a Tesóméknak.

Na! Három csillag került Advent első ablakába.

Múltkori Adventek
2014
2015
(Ó, szegény Odint a tavasz óta nem láttam)
2016

2017. november 25., szombat

Deep Purple - Child In Time

Hetvenes évek ide, '70-es évek oda, érzem, mit zenélnek, de hogy az a fa közönség nem komplett az tuti.

2017. november 18., szombat

Egy csepp ok

Na, de én tudni akarom, mi ez az érzés.
Ma reggel is meglepett az oknélküliboldogság. Átitatott mint ez a szürke eső a tájat. Mellé társult a melankólia, és ahogy cuppogva sétáltunk a kutyával, fotózgattam, filózgattam.

- Megfigyelésem alapján hormonális érzelemhullámzástól nem függ.
- Nem emberi kapcsolatok váltják ki, mert az már eleve ok és akkor tör rám mikor egyedül vagyok (+- kutya).
- Nem az időjárásra reagálok. Előfordult már viharos szélben, esőben, napsütésben, ködben, sötétben, világosban. Ezeket csak élvezem, vagy nem.
- A tudatmódosító szereket kizárhatjuk. Aszem
- Önhipnózis szóba se jöhet (vagy nem tudok róla:)
- Nem kényelem, nem elégedettség, nem biztonság az ok.
- Nem dicséret, nem elért vágy, nem élvezet váltja ki.
- A legzavarbaejtőbb, hogy álmomban is rám tört már.
És tán pont ez a kulcs, hisz "a híd vagyok, min a lélek átsétál".
- Ehhez még kapok egy kis SUPERNATURAL rávezetést.
- Pedig meglehet csak a kutyámat kellett volna megkérdeznem.

Erre jutottam:
Ez a csepp ok a LÉT.
A létezés öröme mindenkiben ott lüktet, és az oknélküliboldogság ajándékait örömmel fogadom, mert semmitől sem rettegek jobban mint a SEMMItől.


Reggeli képek:

2017. november 12., vasárnap

Az idő vasfoga avagy Bádogember szentimentális fotói


A rozsda megesz, a rozsda rombol, a rozsda átalakít, alkot, átszínez, megszépíti a vas lebomló elmúlását, ahogy visszatér a földbe. Legyen az a régi börtön kapuja, hirdetéssel teleragasztott lámpaoszlop, szögesdrót, csatornafedél, a kriptatető fogantyúja, ereszcsatorna, anyacsavar, vagy a már sosem nyíló lakat...
Szép. Nézd! Hiszen még a falikútba is szív alakú lyukat harapott az IDŐ.








2017. november 6., hétfő

SPN ŐSZ

Most ez a montázs a háttérképem




Annyira kifényezte a stáb az Impalát erre a fotózásra, hogy a fiúk alig bírtak az autó tetején megmaradni, hiába volt az az instrukció.
Persze a folytonos csúszkálás végtelen röhögésbe ment át...Túl komoly kép biztos nem készült.

2017. november 5., vasárnap

Csak röviden

A vasárnapi verselő ma nem cifrázta túl. Tömör sorokat keresett.

______________________________________________________
William Butler Yeats: A XIX. század és utána

A nagy versek korának vége,
de van még, ami megható:
a kavicsok csendes zörgése,
ahogy visszavonul a tó.
Ford: Faludy György
______________________________________________________
John Masefield: Epilógus

Láttam szép rózsát, amely sziklán kelt,
csúf embert, kinek szíve végtelen,
s gebét, amely a versenyen kupát nyert.
Tehát reménykedem.
Ford: Faludy György
______________________________________________________
Dansiu: Madárijesztő (haiku)

Még ruháját is kölcsönbe kapja.
De a Császárnak sem köszön
rozzant, kevély kalapja.
Ford: Kosztolányi Dezső
______________________________________________________
Pilinszky János: Négysoros

Alvó szegek a jéghideg homokban.
Plakátmagányban ázó éjjelek.
Égve hagytad a folyosón a villanyt.
Ma ontják véremet.

2017. november 1., szerda

Októberi visszanéző (Rúnanapló)

A 2017 hónapok kövei szerint
októberben lezáródik egy időszak, helyet adva valami újnak.

Nagyon élveztem a melengető októbert az aranyló nappalaival, lucskos reggeleivel, hogy aztán vad esővel és fagyos széllel dermessze arcomra a vigyort, végképp pontot téve az idei nyárra.
Ebben a hónapban még az embereket is kedveltem. Kit kevésbé, kit jobban, de az biztos, hogy aki hagyta, arra tök jó hatással voltam, minden erőszak és cécó nélkül. Fura.
Sajna magamnak viszont elnéztem a lusta töltődést, ami beérte apró lépésekkel a rend rakás és alkotás terén. Pár barátom balszerencséjén sem tudtam segíteni, hiába agyalnék, náluk van a megoldás kulcsa. Félvállról vettem pár szerintem lényegtelen dolgot is, pusztán önvédelemből. A társadalom néha túl tolakodó és érthetetlen.

Most akkor lezárom eme tunya korszakot, aktiválom a csakráimat, és lesöpröm a kupit az asztalról.

All Dead, All Dead

Szóljon a dal, égjen a gyertya


2017. október 30., hétfő

Portré: Kutyák a fókuszban


Teljesen elfogulatlanul Jonatánnal kezdem, két mai és egy ifjonti fotójával.
Aztán jöhet pár kutyahaver portréja.