decemberben boldogtalanságtól óvtak.
A boldogtalanság elmaradt, de tény, hogy így hó végén megsuhintott a csalódottság, és párszor felkaptam a vizet. A sebeket kenegetem empátiával, és gúnnyal, a haragot meg csillapítom egy kis filóval és nagy levegővel.
Viszont a pókösztönöm még mindig bizsereg. Bajt érzek, és aggódom pár emberért.
Összegezve az évet, a mérleg nyelve egyértelműen a jó irányába lendül. A sok hatás, információ viszont nagyon lefárasztott. Azt hiszem szükség lesz némi rendre és átszervezésre a fejembe is.
A rúnakövek segítettek jobban átlátni a megélt dolgokat, mert ahogy visszanéztem, vizsgáltam, megrágtam, bíráltam vagy elfogadtam a tanácsokat, valahogy mintha erősebben vésődtek volna belém az elillanó hónapok, és könnyebb volt megemészteni.
Jövőre is vetek.
