2016. december 16., péntek

Vajon mit rejt Advent tizenhatodik ablaka?


Reggelinél az ebédlőben szólt a rádió és már nagyon rég hallottam ezt a dalt a Hairből. Jól esett.

JózsiProf jövőhéten már szabin lesz, nem bírt magával, és vésett nekem egy pecsétnyomót:
Dharma

Alexszel voltunk a karácsonyi vásárban hangulatért, és kaptam egy mázsa kutyakaját.
Ennyi.

2016. december 15., csütörtök

Vajon mit rejt Advent tizenötödik ablaka?

Esti bolyongást.

A téli esték fényei olyanok, mintha álomba sétálnék...
...és már alszom is.

2016. december 14., szerda

Vajon mit rejt Advent tizennegyedik ablaka?

 Ma kissé fejetlen, zizi nap volt, de tele nevetéssel.

Meglepett a Hold.
Hajnalban, amikor a nap még alig derengett keleten, a telihold felragyogott a vad felhők mögül, és sandán lenézett Kőbányára mielőtt nyugodni tért. Tetszett.
Tisztára, mint a félszemű öregapám a Fehérlófiából.

Lerajzoltam:

2016. december 13., kedd

Vajon mit rejt Advent tizenharmadik ablaka?

Áriááázás  a konyhában.

A többiek még nem értek haza.
Nekilátok, összedobom a vacsit, túrós tészta. Közben a dúdolgatás (A padlás) egyre erősebb, már szinte áriázom.
♪♫"...az égbolt nyitva ÁÁáááll...."♩♬
Megmámorosodva a saját hangomtól, szemeim előtt átsuhan egy hihetetlen karrier lehetősége...
♬"...mert kell egy hely..."♫
Ú, de jó vagyok!

...Aztán jön a kutyám, hogy van-e valami bajom, talán elnyestem az ujjam a szalonna vágás közben? Megnyugtatom. Puszi, puszi, aztán visszatekerem az egót a saját hullámhosszomra, és a kaja is ehető lett.


2016. december 12., hétfő

Vajon mit rejt Advent tizenkettedik ablaka?

Fogalmam sincs.

Nem, nem tudom. Csak úgy, jól éreztem magam. Ha sikerült valami, azért, ha nem, azért, hisz nem adom fel, újra nekifutok.
Jó volt a bőrömben.
Azt hiszem ez a magabiztosság.
Na, nem arra a letarolós típusra gondolok, hanem a tudom ki vagyok nyugalmára.

Rendben, akkor ez volt az ablakban.

2016. december 11., vasárnap

Vajon mit rejt Advent tizenegyedik ablaka?

Sorolom.

Méhpempő.
Úgy érzem ez a szuperméz, segít megtartani az estére elillanó energiámat. Nem akarom elkiabálni, de erőlködés nélkül tök sokáig  fenn tudtam maradni, és reggel nem összetörve ébredtem.
A méhpempővel a méhek külön azokat a lárvákat etetik, akikből királynő fejlődik.
Egyszer vettünk a Tesómmal egy kis tégelyt, mondván kóstoljuk meg, milyen méz ez. Be is dobtuk, mint a stampedlit. Hm. Aztán mesélik ott a vásárba, hogy milyen jó is ez a méhpempő, mint az orvosság, egy kiskanállal minden nap és nem kapsz el semmi nyavalyát. Hajni majdnem kiköpte az épp felhörpölt nedűt, mert mi úgy félhavi adagot egyszerre benyomtunk, úgy járva mint Középföldén a hobbitok a lembasz kenyérrel.
Na, most volt a piacon is. Mézbe van elkeverve, tartósítva. Tesóm hozott.
_____________________________________________

Kaptam baráti sütipecsétet (cserélhető fejjel).
Most már csak sütnöm kéne, főleg hogy egy konyhai mérleggel állítottak be a Tesómék a Bazárból jövet.


_____________________________________________

A délutáni séta is jól sikerült, és jól esett. (AlexIgor, ÉnJonatán az Óhegyen, JuditLori köhögés miatt igazoltan haza kanyarodtak)


2016. december 10., szombat

Vajon mit rejt Advent tizedik ablaka?

NEM-et.

Egy csomó embert ismerek, aki nem tud nemet mondani. Belemennek nemtetsződolgokba, nyűgöt vesznek a nyakukba, vagy erőn felül bevállalnak feladatokat.


Ma több munka megtalált.
Az első félóra alatt megrajzolódott, de csak szívességből, és jeleztem NEM vele szeretnék dolgozni (más nevében keresett).
A másodikat vissza kézből hárítottam. Valaki ajánlott, s bár érdekes lehet a munka (logo, arculat stb...), se időm, se energiám nincs más feladatra, főleg más emberek agyhullámaira hangolódni. NEM, nem.

____________________________________________

Azért berakok két fotót is az ablakba.
Egyik a reggeli utca, a másik ez esti ég fényei és árnyékai.

2016. december 9., péntek

Vajon mit rejt Advent kilencedik ablaka?

Perspektívát.

😍Ma meglátogattuk munka után egy kollégánkat. Már hiányzott a csaj (betegállományban van), és örültem hogy találkoztunk, de e mellett az otthonában valahogy más perspektívában láttam őt, ami új mozaikdarabka a személyiségképéhez.
A város is kicsit más arcát mutatta hazafelé menet, nem a megszokott utakon járva.
😵Néha nem árt nézőpontot váltani. Színesebb, tágabb egyben közelibb lesz a világ.
😎A perspektívának más jelentése is van.
A műhelybeli kísérletek mai eredménye amellett, hogy piszkosul tetszik, tovább mutat, új lehetőségek, ötletek felé............⇒


😲Van a perspektivikus ábrázolás is. Na, és én ezt a módszert ki fogom próbálni:

2016. december 8., csütörtök

Vajon mit rejt Advent nyolcadik ablaka?

Egy dalt.

Nem éppen karácsonyi, vagy mégis?
A hatás a lényeg, ahogy szoktam mondani. És engem ez a Quimby dal (az új lemezről) jobban rezget, mint a száncsengős happy-zenék.

Külön köszönet a trombita szólóért.


Verselve
Varga Líviusz: Próféta

Az esti raktárakon túl,
túl a lármás kofákon
raklapokon áll szikáran egy alak,
túl a csodákon
Foszló köpeny, bűzös rongyok,
molyrágta még a bőre is
Motyogása alig hallik:
bűn...bocsánat...nemezis…

Pergamenszín arca kemény,
már napok óta nem evett
A mindenségbe mélyeszti
azt a bíborszilánkos tekintetet
A légbe kapál, a semmibe mar,
üti száz szellemrenegát
Küzd, mint ki egymaga tartja zárva
a pokol tüzes kapuját

A hallgatóságra tekint most,
kutyák, varjak, varangyok
Hangja felzeng mint félrevert,
mennyben öntött harangok

Az első hibát úgy véted,
hogy elhiszed az ember ilyen
Bűnbánó és újra vétkes
anyagba ragadt félelem
Pedig fényből vagy, és a mindenség
egy fennebb létet szánt neked
Álmodban az Egy vendége vagy,
minden hajnal onnan ered

Itt elakad, mint ki elfeledte
a legfontosabb üzenetet,
főt horgaszt és annyit mond még
rekedt hangon, szeretet
Aztán hátraveti nagy hirtelen
pokolharcos üstökét
Három varkocs lendül égre,
megragadja a vaksötét

Csontos ökle újra lendül,
a gyűlt közönség megrezzen
Mobilok villannak az éjben
Ez őrült! Vigyázz! Hadd vesszen!
Táltosidőkbe révülő szemmel
számol lassan háromig,
a rendőrautó csendben megáll,
kérdés, bilincs, elvezetik

A hallgatóságra tekint akkor,
kutyák, varjak, varangyok
Hangja felzeng mint félrevert,
mennyben öntött harangok

Az első hibát úgy véted,
hogy elhiszed az ember ilyen
Bűnbánó és újra vétkes
anyagba ragadt félelem
Pedig fényből vagy, és a mindenség
egy fennebb létet szánt neked
Álmodban az Egy vendége vagy,
minden kikelet onnan ered