2016. június 20., hétfő

Mindig folytasd a harcot (Supernatural - FanArt)

Nyári szünet van az SPN-csapatnál, de a supernatural mindenütt ott van.
Amíg a 12. évadra várok (tűkön ülve), addig egy kis photoshop játék a homokban háttérképnek.


2016. június 19., vasárnap

Queen - Dear Friends (Szabad fordítás)

A vasárnapi verselőben egy Queen dalszöveg magyar ízben.
(Nekem a dallam és az érzés fontosabb, mint a pontosság)


Drága barátok!
Barátok, a szívnek fuccs
Szakítás és éljem túl
Nem hiszem el, mit a szél fú
A szerelem él, a szerelem hull
      Az álomban élsz, belé bújsz
      A remény felszáll, de túl hamar
Hisz a valóság dúl vadul
S ott sírás nincs, könnycsepp se hull

2016. június 15., szerda

Fürj a tányéron

Etettek már fürjecskét. Ízletes a húsa, főleg a mell és a combi értékelhető, de nem egy nagy cucc.

2016. június 11., szombat

Bíró Szabolcs: Anjouk II. rész - Lángmarta dél (könyvjelző)


  • Stílus: 10 pont
  • Tartalom: 10 pont
  • Hatás: 9 pont
  • Hangulat: Sodor a történelem megállíthatatlanul, és hogy önmagunk maradjunk valamibe kapaszkodni kell, valamihez ragaszkodni kell.
  • Külcsín: 9 pont
  • Újrázás: Majd, de nem hagyjuk annyiban, mert nemrég jelent meg a következő kötet. Remélem az én kezembe is el jut valahogy!
  • Tanulság: Amíg próbálsz talpon maradni, ne légy báb, ne ámítsd magad és vigyázz ne csak egy kaviccsal teli ládát cipelj.

  • Az Anjouk első részében

    leckét kaptunk politikából, virtusból, harcászatból. Volt árulás, barátság, keserű sértettség, hűség, fondorlat.
    A második részben hőseink szétszóródnak. Kit a kétségbeesés, kit a kötelesség, kit a harag hajt, s valaki csak sodródik vagy egyszerűen csak elveszik a Kárpát medence poros útjain.
    Károly Róbert erősen tartja az ország gyeplőjét, de a harc sosem ér véget, és a hatalmi játékok megkeményítik az embert.

    2016. június 7., kedd

    A TORNACIPŐ


    Régi kedvencem :)
    Laár András: A tornacipő (Tudományos értekezés)

    Közösségi társadalmunkban, amikor egy egyéniségnek oly nehéz megtalálni kibontakozási lehetőségeit, szükségünk van egy olyan katalizátorra, amely feloldja a külvilág és az egyén között feszülő ellentmondásokat. Ez a katalizátor a tornacipő. Ma már senkit nem sújt társadalmi megvetés, aki lábát e jótékony szerkezetbe bújtatja, sőt egyéni problémái is jelentősen csökkennek. A tornacipő zárt terében lejátszódó folyamatokról ugyan ma még keveset tudunk, de hatásait mindnyájan tapasztaljuk. A molekuláris szinten fellépő átalakulások közvetlenül a láb szerkezetére hatva, kedvezően befolyásolják a szervezet egész működését. A lábból kilépő savas tápfolyadék ugyanis a tornacipő talajában konkrét változásokon megy át, majd a biológiai hő hatására légnemű állapotba kerülve beborítja a láb egészét és egy sereg jótékony változást idéz elő viselőjében. A lábbőr szinte kivirágzik! Apró, piros duzzanatok, ágas-bogas, szertelen alakzatok lepik el, újszerű külsőt kölcsönözve az amúgy jelentéktelen felületnek. A szépészeti szempontok mellett hasonlóan jelentős az egészségügyi szempont is. Mivel a kitartó használat folytán a láb és a tornacipő határai egy átmeneti, kocsonyás rétegen keresztül valósággal elmosódnak, a láb, mintegy új, ellenálló, porózus bőrfelületként kezdi használni a tornacipőt. Ez a tornacipő természetes eredetű anyagai miatt roppant egészséges. A vászon és a végső soron növényi eredetű gumi jól harmonizál a gyengécske emberi bőrrel: összeolvadva vele, kedvezően támasztja, szorítja az amúgy laza, szétcsorgásra hajlamos szövetet. Pregnáns bizonyítékokat szolgáltat erre az a tény, hogy a tornacipőjétől megfosztott láb egy pillanat alatt elveszíti lábi jellegét és túlfőtt karfiolhoz hasonlóan szétterülve, bomlástermékek szétfüstölésével védekezik a szokatlan, nem kívánt helyzet ellen. A tornacipő rejtett energiaforrásait fölhasználva felkészültebben vehetjük fel a harcot a mindennapok küzdelmeiben és kivívhatjuk embertársaink soha nem szűnő, félelemmel vegyes csodálatát.

    2016. június 5., vasárnap

    A munkavállaló hotelről is lehet verselni

    Bereményi Géza: Amikor Désiré a munkásszállón lakott

    Néhány lepedőt összekötve
    Leeresztettünk a földszintre
    És egy Ica nevű nőt így húztunk fel

    Felhúztuk Icát a negyedikre
    Én, a Feri meg a Bíró Imre
    A rendészek így nem láthatták meg

    Örvendezett a munkásszállás
    Megszűnt a nők utáni rohangálás
    Végre szereztünk egy állandó nőt

    Mondta is nekünk a Bíró Imre
    Bátor nő, mert a negyedikre
    Gyáva nő nem is merészkedne fel

    És igaza lett az Imrének
    Mert egy hét múlva a rendészek
    Mikor lebuktunk,
    megdicsérték Icát

    Az még csak hagyján, hogy kibírta
    Hogy egy emelet birtokolja
    És az is hagyján,
    hogy szekrényben élt

    Ám az mégiscsak meghökkentő
    Hogyan mászhatott fel egy
    szegény nő
    A munkásszállás legtetejére

    Néhány lepedőt összekötve
    Leeresztettünk a földszintre
    És szegény Icát mi így húztuk fel

    Így húztuk Icát a negyedikre
    Én, a Feri meg a Bíró Imre
    És egy szekrényben rejtegettük őt

    Elvitték Icát a rendészek
    Kit az emelet így becézett
    Te vagy a legelső állandó nő itt

    Szomorkodott a munkásszállás
    Jöhet a nők utáni rohangálás
    Elment az egyetlen nő, ki állandó


    A Moziklipben így dolgozták fel :)

    2016. június 4., szombat

    Visszanéző: Május (Rúnanapló)

    A hónapok kövei
    http://foltkutatok.blogspot.hu/2016/01/honapok-kovei-runanaplo.html
    májusra ígérték, hogy az igazság magjai beérnek.

    Az az igazság, hogy májusban sokszor bőrig áztam, és mély vízben is voltam, de az éles helyzetekben derül ki kikre is számíthatok. Úgy érzem van egy csapatom ("mert kell egy csapat"), és meg is akarom tartani.
    Pénzmag is csurrant (csak helyre rázódik már az egzisztenciám, vagy mi).

    2016. június 2., csütörtök

    Sárkányos

    Firkáltam egy örvénysárkányt

    Majd a műhelyben közös bűvészkedés a csapattal...
    Eredmény a könyvespolcon feszít :)

    2016. május 29., vasárnap

    Faludy György: Nyári ballada szegény Lovise-ról

    A vasárnapi verselőt megint a Villon átköltések vonzották.
    Ahogy Faludy a szavakkal fest, én úgy szeretnék az ecsettel költeményt varázsolni, de most csak egy montázsra tellett.
    _______________________________________________
    Lovise egész nap a tűzhelynél állott
    és arcára fekete pernye hullt,
    és éhes volt, mikor a szalmazsákra
    az alkonyatban sírva ráborult.
    Szegény emberek lánya volt, árva gyerek,
    de bokor akart lenni,
    melyet körülcsókolnak a nyári szelek.

    S mikor egy úr a tűzhelynél meglátta
    szűz mellét, melyet korom takart,
    azt hitte, hogy megér egy sárga tallért
    egy éjszakára - de ő nem akart.
    Szegény emberek lánya volt, árva gyerek,
    de bokor akart lenni,
    melyet körülcsókolnak a nyári szelek.

    S akkor az úr tornyos várába hítta,
    ígérte: mint a rózsát öntözi,
    léptét számolja, harmattól is óvja,
    hintón hordja, selyembe göngyöli.
    Szegény emberek lánya volt, árva gyerek,
    de bokor akart lenni,
    melyet körülcsókolnak a nyári szelek.

    S mikor a várban kigyúlt az arca,
    ahogy lehelettől a rózsa kigyúl:
    akkor nem értette nagyon sokáig,
    hogy mért teremtette a férfit az Úr.
    Szegény emberek lánya volt, árva gyerek,
    de bokor akart lenni,
    melyet körülcsókolnak a nyári szelek.

    S a nyári szél a csatazajba fulladt,
    s az éji ég vörös lett, mint a vér,
    de a szívében nem volt már imádság
    és bíbor arca lett csak hófehér.
    Szegény emberek lánya volt, árva gyerek,
    de bokor akart lenni,
    melyet körülcsókolnak a nyári szelek.

    És férje is elment a csatazajba,
    s ő maradt otthon, meg egy kis poronty,
    és az avaron lovagok feküdtek,
    olyan rőten, mint a tavalyi lomb.
    Szegény emberek lánya volt, árva gyerek,
    de bokor akart lenni,
    melyet körülcsókolnak a nyári szelek.

    S a nyári szél csak megjött évről évre,
    s gyakrabban jöttek még a férfiak,
    szívében a szerelem meghalt régen,
    s csak vére ordított, mint éji vad.
    Szegény emberek lánya volt, árva gyerek,
    de bokor akart lenni,
    melyet körülcsókolnak a nyári szelek.

    S mikor a nyártól oly áldott lett a teste,
    amilyen áldott a víz partján a rét,
    a víz partjához ment egy nyári este,
    s beledobta a sok kihűlt mesét.
    Szegény emberek lánya volt, árva gyerek,
    de nem akart már bokor lenni,
    melyet körülcsókolnak a nyári szelek.