Az erő lehet alkotó, lehet pusztító. Hegyeket emelhet és rombolhat a földig. Vonz vagy elsodor. Alszik vagy csak ostobán pufog. Láng, szikra, tűzvész? Szökkenő patak vagy megállíthatatlan gleccser?
Mindenkiben ott van és lehet, hogy nem hajlítod el az univerzum idősíkjait (csak egy kanalat), de bármikor előhúzhatod a magad fókuszált erejét, hisz minden nap szükséged van rá, hogy kihúzhasd magad.
Hangulat: Poros kódexek súrlódó lapjai fantasztikus világról regélnek.
Külcsín: 10x10 pont. Ezt szeretem, amikor a szöveg és az illusztráció összeforr, egymást támogatva adják kezembe A Könyvet. Az írók a tervezők és több mint 25 művész közös munkája. Rajzok, festmények. térképek marginálok, sorminták effektek ... Gratula!
Újrázás: Meg kéne szereznem
Tanulság: Nagy népek, hatalmas dinasztiák, harcosok, kereskedők, fosztogatók, rabszolgák, tudósok, kalózok, papok, varázslók és lovagok, mind apró fejezet csupán (vagy csak lábjegyzet) az Idő könyvében.
Nehéz olvasmány: másfél kiló. Yandel mester az Óváros tudósa elénk tárja az évek hosszú során gyűjtött adatait, történetit Westerosról és az ismert világról. A könyv és (vagy) a sorozat rajongói végre összefoglalóbb képet kapnak a Trónok harcának hátteréről, a Hét királyság történelméről, az Első emberektől az Andalokon át, végig vezetve a Sárkány királyok uralkodását, a hódítástól az őrült király bukásáig. Megismerjük a nagy házak szövevényes történetét, északtól délig utazva. Sárkány, Farkas, Oroszlán, Szarvas ... Föld, harc, dac, vér, árulás, szövetség, titkok, mágia. Tűz és Jég. Kedvenc sárkány király: V. (Esélytelen) Aegon Targaryen Ahol jól körbe néznék: Casterly-hegyen a Lannister-vár szikla labirintusa. Amit végig járnék: természetesen a Fal És: hajrá Észak!
Délutáni séta. Viszem a fényképezőgépet.
Vad fellegek kavarognak, vakítóan szikrázik a nap, a levegőt harapni lehet, olyan frissre pucolta a tomboló szél. Na, járjunk egyet!
A Sibrik Miklós úton kezdődik a csúcs, de a fénylő ég bolt szerencsére elnyomja a jelentéktelen autókat (így nem is zavarnak annyira, mint ahogy szoktak).
Legtöbbször itt találkozom Odinnal. Jött is, de utálja, ha fotózom, ezért pár falat és szemrehányó károgás után elhúzott a Lavotta felé.
A Zsombék utca felé kerültünk, és folyton az eget bámultam.
Ilyen háttérrel még a börtön is impozáns.
Találkoztunk Gioval
A Nap bújócskázik a toronyházak közt.
Jonatán persze mást figyel.
Felhők, felhők, felhők ...
... meg a párhuzamosok, amik a magasfeszültségnél találkoznak.
Az ok nélküli boldogságra könnyen találok okot, de az azért kicsit túlzás, hogy még ennek a tomboló szélnek és szakadó esőnek is örülök.
Arra gondoltam, nálam így jelentkezik a klimax. Kortársaim egyre többet beszélnek hő- és érzelemhullámokról, és nem vidámak...
Lehet, hogy az én tüneteim a boldogság hullámok.
Rendben ...
... és akkor most megszárítom a ruhámat, a cipőmet, a hajamat meg a kutyámat.
Nagy, húsos paprikákat választok. Legjobb három kaliforniai paprika, egy sárga, egy zöld és egy piros, de most csak kárpiát kaptunk.
A lábosba margarint hevítek és erre dobom a nagyobb kockákra vágott paprikát. Fedő alatt párolom. Sózom, rászórok két teáskanál őrölt római köményt, pici bors is jöhet, majd két tyúkhúsleves kockát feloldok a lében (persze jobb, ha levessel öntöm fel, de nincs kéznél).
A lényeg, hogy a paprikákat ne főzzem szét, csak puhulásig rotyogtatom. Mikor kész, szűrőkanállal átszedem a nagy tálba, és a lábosban marad a fűszeres alaplé, amiben most már a paprika édes íze is hozzárakta a magáét.
Ebbe rakjuk az apróra vágott húst, ami lehet csirke mell, pulyka apró, de legjobb a nyúl kicsontozott nyesedéke. Ha kel utána sózok, öntök még rá vizet, hogy ellepje, és puhára főzőm.
Amíg puha lesz a húsi, kisütöm a szintén kockákra vágott krumplit, és ezt is a tálra halmozom.
Most már csak a kész apró pecsenyénket kell rárakni. Persze a finom léből is bőven locsolok mind a hármukra, és KÉSZ.
(Sajnos a római kömény fokozza az amúgy sem rossz étvágyamat, ezért egyből nagy tányérba szedek :)
Petőfi lehet forradalmi, lehet szerelmes vagy népi, szatirikus esetleg elbeszélő, lánglelkű vagy elveszett, nekem mégis ez a vers a kedvencem tőle.
Csokonai
Egy kálomista pap s Csokonai
Egymásnak voltak jó barátai.
Kilódul egyszer Debrecenből
S a jó barát előtt megáll,
S: ihatnám, pajtás! így kiált föl
Csokonai Vitéz Mihály.
„No, ha ihatnál, hát majd ihatol,
Akad még bor számodra valahol,
Ha máshol nem, tehát pincémben;
Ottan nem egy hordó bor áll,”
Szólott a pap, s leballag véle
Csokonai Vitéz Mihály.
„Ihol ni, uccu!” fölkiált a pap,
Amint egy hordóból dugaszt kikap;
„Szaladj csapért! ott fönn felejtém;
Szaladj öcsém, de meg ne állj!”
És fölrohan lóhalálában
Csokonai Vitéz Mihály.
A likra tette tenyerét a pap;
Csak vár, csak vár, hogy jön talán a csap,
S a csap nem jött, és a pap morgott:
„De mi az ördögöt csinál,
Hol a pokolba’ marad az a
Csokonai Vitéz Mihály?”
Tovább nem győzte várni a csapot,
Ott hagyta a hordót, (a bor kifolyt,)
Fölmén a pincéből a házba,
De ott fönn senkit nem talál.
Csak késő este érkezett meg
Csokonai Vitéz Mihály.
Hát a dologban ez volt az egész:
Kereste ott fönn a csapot Vitéz,
Zeget-zugot kikutat érte,
De csak nem jön rá, hogy hol áll?
És így csapért szomszédba mégyen
Csokonai Vitéz Mihály.
A szomszédban valami lakzi volt.
Elébe hoztak ételt és italt;
És ím az étel és bor mellett
És a zenének hanginál
Csapot, papot, mindent felejtett
Csokonai Vitéz Mihály.
Már kicsit jobban eligazodom az alap csomókkal, talán úrrá lehetek a nagy gubancon, amit a makramé első lépései jelentettek. (A Nagy Sándor féle szétvágós módszert csak a végső, menthetetlen esetekben használom :)
Egyre jobban tetszik a sok lehetőség, technika, amivel megszelídíthetem a tekergődző zsinórokat, mintába rendezhetem a makrancos fonalakat... és csiribi, egy sima kötélből az lesz amit én akarok (vagy ami sikerül).
Lehet képeket is csomózni és kipróbáltam a térfonást is
Ha érzed, hogy az élénkség, amivel a világ felé fordulsz többször izzik a harag erejével, indítsd be a hűtő turbinákat. A Türelem, a Derű és a Gúny hajtja a lapátokat. Lecsendesíti a dühöt, tisztítja a gondolatokat, felfrissíti a levegőt.
Én igyekeztem a lezárásokat sorra venni, és tul'kép elégedett is vagyok az eredménnyel, de marat még így is elég elvarratlan szál, kidobandó lom, félbehagyott vázlat. Majd folytatom.
Új dolgok is elkezdődtek, csak ezek a malmok olyan lassan őrölnek, hogy az ember türelem nélkül biztos bele őrülne. Talán ezért is csapot ki jó párszor a harag lángja, tőlem nem megszokott módon, mert kevés türelem maradt a ostoba rosszindulat csendes elviselésére. Na, majd mindjárt előkotrok egy kis flegmaságot, derűt, vagy gúnyt (van még a tarsolyban).
Szerintem amúgy a január a leghosszabb hónap. Nem? Az idő hirtelen megtorpan, és csak nehezen pörög fel a rendes sebességre. Viszont a barátok mintha jobban rám értek volna :)
