2014. december 24., szerda

Advent huszonnegyedik ablaka

Advent utolsó ablakába is került mindenféle jó: Csoki, remek Hubertusz (gyógylikőr:), frissen reszelt torma... Rég látott ismerősökkel is összefutottam... Falkáztunk is kicsit: négy beagle kavargott a Mádi utcán...
Az Ünnepi vacsi is jó lett (kétszer is ellenőriztem). A cápa finom jószág, csak sós lett, de ráfogom, hogy tengeri hal, és a tenger nagyon sós.
Az ablakba lógattam a díszeket, mert már nem veszünk fenyőfát, de kell egy kis hangulat. Ott, ahol legtöbbször összejövünk: a konyhában.

A huszonnégy nap legnagyobb meglepetése viszont az volt, hogy egyáltalán végig írtam (a rendszeresség nem az én műfajom). Nagyon csodálkoztam magamon. És hogy többen el is olvassák...
Boldog Karácsonyt mindenkinek!





UI: A legjobb karácsonya annak a macskának volt, aki megette a szomszéd halának a javát, mert az kint felejtette az erkélyen a frissen fogott pontyot.

2014. december 23., kedd

Advent huszonharmadik ablaka

Má' megint kocsonyát kellett főzni. Úgy látszik túl jó lett a múltkori. (Igazából cseppet sem bánom, de azért kell egy kicsit ripacskodni :)

Beugrottam a könyvtárban. Elfelejtettem lehalkítani a mobilt. Naná, hogy elkezdett bömbölni a Black Sabbath Paranoid.
Örültem a magas könyvespolcnak.
A hívás baráti látogatást jelzett.
Pista és karácsonyi ajándék. (Könyv+csoki:)
De, hop-hop, mivel kínáljam meg?
Sütit pakoltam...
"Nem fáj a torkod? Megkóstolod a szirupomat, amit nemrég főztem? Persze megelőzés céljából"
Na, kanalas orvossággal (elixirium thymi compositummal) se koccintottam még sose az újévre!

Hobbit! Hajnival meg megbeszéltem, hogy ő is jön velünk moziba 31.-én. Jegyfoglalás. Úgyhogy az öt sereg csatája zárja az évet, a Szilveszter Középföldén kezdődik.

2014. december 22., hétfő

Advent huszonkettedik ablaka

Folytatva a karácsonyi készülődést, kezelésbe vettem a megszáradt díszeket. Gondoltam kéne rá egy kis csillogás. A csillámpor valahogy mindenhová jutott. A szoba ragyog, mint a Kék Osztriga Bár.

Kész a gyömbéres keksz is (a kétszínű keksz variánsa), amin kipróbálhattam az új kiszúró formákat.
Fogy.
Azt hiszem el kell pakolnom párat, hogy maradjon a vasárnapi Andi-partira.

A meglepetés, megint egy talált tárgy volt.
Nem, nem szedek mindent össze az utcán, de a kíváncsiságnak néha engedni kell.
Ez a helyes, régivágású kis üveg a feltúrt földön hevert (cserélték a villanypóznákat a tónál). Zsebrevágtam.
Mi lehet benne? Tesóm zsákbamacska-függő, tehát ő is csatlakozott a szellem kiszabadításhoz.


Persze csak a föld dugaszolta el és törmelék csörgött benne :)
Az viszont biztos, hogy jódot tartottak benne, amit ki sem tudtam mosni teljesen az amúgy színtelen üvegből.
Nekem nagyon tetszik így:
Felületét az idő megmarta, a jód meg belülről festett rá lilaködös történeteket. Hogy kerülhetett a bányató agyagos földjébe ez a pici üveg, és mikor?....






Már voltunk az esti sétán is. Fent van az Orion csillag kép. Igen, ma elég későn pötyögöm ezt a bejegyzést... Jonatán már horkol és szerintem én is alszom.

2014. december 21., vasárnap

Advent huszonegyedik ablaka

A szél itt Újhegyen állandó jelenség, de ez a mostani fagyasztó tornádó már nem vicces. Na jó egy kicsit igen: a kukák murisan tátogtak (tiszta Muppet Show), nekem meg, ha a fejemet nem is, de a sapkámat elfújta a szél. Hömbölgött visszafelé a járdán. Kicsit burleszkesre vettem:
Jaj, jaj! Fogdmeg! Fogdmeg!
Jonatán azt gondolta, valami új játékot próbálunk: Hozta is :)
Ezért jó, ha kutyával sétálsz. Még jobb falkában. Délután Artúrékkal feszültünk szélnek, és ajándékot is kaptam:
Házi MUSTÁR.
Finom. Veszett erős. Alex mondta, hogy nagyon csípősre csinálta. És tényleg. Vúú.
Na, ez "mar, mint a mustár".
Hmm.. van is pár öntet ötletem a karácsonyi cápához.


2014. december 20., szombat

Advent huszadik ablaka

Meglepetések voltak a mai ablakban.

Most hogy mindjárt karácsony szép tavaszi napra ébredtem. A tiszta látóhatáron a budai hegyek házain még az ablakokat is látni, ahogy szikrázik rajta a nap, ami vakít, és egyre melegebb van. A madarak is elemükben vannak, pedig a szél vadul tombol. Délutánra megjött a csípős hideg, de mos így estére nyári zápor kezdődik és úgy dörög, villámlik, hogy berezonál az egész lakótelep.
Tuti, hogy Április gyűrűje már megint elgurult. (Ismeritek a mesét).
A másik meglepi:
Új levest próbáltam ki. Töpörtyűgombóc leves.
Elég jól elboldogulok a konyhában, de ssssz... arról nem szólt az írás, hogy a gombócok szétfőnek! Hogy totál szétesnek! A végeredmény egy hányadék szerű kása lett. Vhúú! (Nincs fénykép róla, nem publikus :)
Az a legrosszabb, hogy ráadásul finom az íze. Azt se mondhatom, hogy a kutyának se kell, mert én azért benyomtam egy tányérral, és Jonatán is ezt kapott vacsorára (meg holnap is). De senkinek nem ajánlom!


Ráadás: Hajni hozott nekem a vásárból sült gesztenyét :)

2014. december 19., péntek

Advent tizenkilencedik ablaka

Takarítás.

Jó van, elfogadom, ez van az ablakba.
Néha muszáj.





De akkor is a takarításban semmi öröm sincs.
A takarítás a hiábavalóság allegóriája. Olyan hiábavaló, mint a fésülködés :)

Ráadásul ilyen hülyeségre nagyon megéhezi az ember.
Gyorsan csináltam egy olyan halas trutyit:

Wasabis halas tészta

Főtészta
Olajoshal
Tejfől
Wasabi por
Gyömbér reszelve
Citromlé
Só, kapor
Keménytojás


2014. december 17., szerda

Advent tizenhetedik ablaka











Nos, akkor most má' tényleg készüljünk a karácsonyra!

Szódabikarbónás karácsonyfadísz:
http://www.mindenegybenblog.hu/eletmod-egeszseg/igy-keszits-hofeher-karacsonyfadiszt

Én is követtem a receptet. Nekem valahogy túl lágy lett, és leragadt az alja, ezért keményítőt használtam lisztezésnek, hogy boldoguljak a formázással.
Rajtam és a konyha padlóján több fehér por volt, mint a ... deszkán. Ho, ho, ho, hó!
Jó móka volt gyúrkászni, de csak holnap derül ki, sikerült-e. Most szárad.



2014. december 16., kedd

Advent tizenhatodik ablaka

Ismeritek a P. Mobil dalt:
"Vigyázz, mert turisták jönnek
Csak saját szemüknek hisznek
Tétlenül ne állj itt dísznek
Vigyázz, mert turisták jönnek!...."

Kényszeresen ezt dúdolom magamban mióta hazajöttünk. Alexszel elugrottunk egy kis hangulatért a karácsonyi forgatagba, megnéztük mi újság a belváros közepén. (Vörösmarty tér, Erzsébet tér)

Forgatag sehol, hangulat lapos, árak az egekben, hazai ízektől is többet várnék... Láttam azért szép dolgokat és jól szórakoztam, de lássuk be nem nekünk pakolták ki a drága portékákat.
Itt a házak egy idő után összenyomják az embert, az utcák szűkek, a terecskék két lépéssel véget érnek, ja a horizontot ne is keresd. Menjünk haza! Kőbánya! ÚÚjhegy!

Ismeritek a Kowalsky dalt:
"... Felejteni, honnan jöttél,
Mintha tükörbe köpnél.
Vagy-de mintha nem is lennél.

Gallérig aranyban,
Vagy egy sarkon szakadtan.
Aki ugyanaz marad, az a legszabadabb,
Az a pokolból visszajön: egy darabban!..."