Advent tizenötödik ablaka

Hiába zötyögött a hétköznap a szokásos kerékvágásban, nem tudtam lerázni azt a valamit ami rám nehezedett.
Aztán elkezdtem keresni azt a régi rajzomat, ami sokkal jobban megmutatja ezt az érzést. Persze mire megtaláltam áttúrtam jó pár dobozt, mappát, és a kezembe vettem a már elfelejtett képeket.

Tehát mégis került az ablakba valami. Újra felfedeztem dolgokat.

Nem csak a saját firkáimra gondolok. A vacsorát például Anyu recept gyűjteményéből bányásztam: Gábris levese (zöldséges paradicsomleves húsgombócokkal meg tésztával). Jó lett, bekerül a repertoárba.
Egy régen látott magyar filmre is rácsodálkoztam:
6:3 avagy játszd újra Tuti.
Most is nagyon tetszett. Tudjátok Eperjes a főszereplő. Viszaugrik '53-ba, amikor a 6:3-as győzelmet aratja az Aranycsapat, de ő már tudja mi lesz, és nem csak a meccs eredményét ... A legkisebb szerepet is remek színészek játszák, de legjobban  Cseh Tamásnak örültem, olyan régen láttam.

Advent tizennegyedik ablaka

A mai ajándék egy fán lógott.

Itt a lakótelepen "kedves" szokás a repül a, repül a játék.
Repül a ... Repül a ... tojás!
Repül a ... Repül a ... tévé!
Repül a ... Repül a ... kakas fej!
Repül a ... Repül a ... z odaégett süti, tepsistől!
Repül a ... Repül a ... papagáj!
Repül a ... Repül a ... teafilter!
Repül a ... Repül a ... cipő!
Repül a ... Repül a ... z ablak üveg, mert útjában volt a repülő tárgynak!
(Ez csak szerény válogatás a repertoárból)

Az utam a legkreatívabb ház mögött vezetett, és a fán valami fityegett. Madár etetőnek túl ergya, ezért közelebbről is megnéztem. Egy egész spulni selyemszalag, amit márka címkézésre használnak. Oké. Lerángattam a fáról. Vittem haza. Egy bütykölős varrónőnek ez nagy kincs. (Összehúzónak, pántnak, bárminek jó, na). Tehát Tesómé a spulni, enyém a nagy gubanc.

Advent tizenharmadik ablaka

 "Deres mááár a hatááár..."
Harapni lehetett a levegőt, olyan friss-hideg volt reggel. A fű ropogott, és a dér finom  fehér kontúrral szegte be a levélkéket. Még a nap is opálosan hunyorgott, mintha bele lenne fagyva az égboltba.
Szeretem az ilyet, na.
Jonatán szintúgy fel van dobva ettől. Úgy pásztáz, szimatol, mintha a Bakonyban vadásznánk nyúlpaprikásra.
Irányított hülyeséggel le kell vezetni a bigi-energiát: feladatsor, jutalomfalat, kis jaszkari, jutalomfalat, füvezés (mirelit), jutalomfalat, kergetős bújócska a garázsok körül, jutalomfalat, gyaloglás, jutalomfalat... Jó, akkor most már menjünk haza reggelizni!

Került az ablakba még Tesóm jóvoltából (vedd úgy, hogy karácsonyra kaptad) gumicukor ellátmány, és helyes kis süti kiszúrók. Egyáltalán nem célzás, hogy süssek má' valamit

Advent tizenkettedik ablaka

Egy laza napot kaptam.

A kamuibijóskönyv azt írja, ha Advent 12. napján a hold pirkadatkor delelőn áll, akkor próbáljunk lazítani és csak olyan dolgokat cselekedni amihez kedvünk van.

Én így tettem (már a lehetőségekhez mérten).

• Bár "közelít a tél", jó kis kutyaséták a szikrázó napsütésben, és metsző szélben, ami kipucolja szmogot a fejekből is.
• Baráti csevegések.
• Filmes dagonya: Sons of Anarchy meg Supernatural.
• És szól a ROCK. (Meg a többi zene) Legújabb kedvenc dal:

• Kajálás. Pár perc pörc. Mmmm...és hmm...

Advent tizenegyedik ablaka

A meglepetés ajándék a hócsillaghullás.

Kutyaséta:
- Na, már megint esik az eső - morogtam.
De ez fehér.
Végre hó!
Akkor miért kopog?
Jég?
Elkaptam párat a kabátujjal. Szabályos, három millis, tömör, vastag csillagocskák voltak, mint a díszcukrok a sütin. Jonatán is valami flancos bejglire hasonlított egy pillanatra.

Az öt perces csillaghullás hamar elolvadt és kívánni is elfelejtettem, (bár lehet, hogy így nem is ér). Lerajzoltam, mert fotózni úgy se tudtam volna.

Advent tizedik ablaka

Hopsz!
Majdnem elfelejtettem a bejegyzést.
A szokásos dolgok folytak, mentek, történtek, de én egy fia ablakot nem láttam nyílani.
A pikulába!

Advent kilencedik ablaka

A karácsonyi kaktusz nagyon igyekszik, mert újból elkezdett virágozni.
Eső ajándék.

De amin igazán meglepődtem az kedvenc rémromom:
Reggelre az újhegyi szellemházra fel volt tűzve egy zászló.
Persze egyből el kezdtem röhögni.
Ez valami vicc? Nemzeti szellemház?
Vagy ott felejtettek egy rabot, amikor elköltözött a börtön, és így jelez, hogy még él?
Vagy a kíséretetek és a mumusok számháborúztak az omladékban? És ki nyert?
De az is lehet, hogy ez valami kőbányai urbánus társasjáték, mert már más üres épületen is láttam zászlót lobogni. Lehet, hogy a kihívó fél kitűzi, a másiknak meg meg kell keresni és leszedni? Minél hülyébb helyen van annál jobb :)
Azt hiszem sosem tudom meg az igazságot... azért gyorsan lefotóztam a titokzatos lobogót a lemenő nap fényében.

Advent nyolcadik ablaka

Ma a kételkedést kaptam.

Amit fél napig rajzoltam, azt két másodperc alatt összetéptem, mert...
Mert Lucifer be szólt, és egy szemöldök rándítással minden hibára rámutatott. Krrr...

Kezdhetem elölről.

Bár így gyűrve, cincálva nem is olyan rossz.









Csak nem ez volt a feladat! :)

Advent hetedik ablaka

Ezért az ajándékért megdolgoztam.
Szóval lesz egy munka, könyv illusztrálás, de a próbarajzhoz meg kell találnom a témához és hozzám legközelebb álló technikát.
Legyen mesélősen aprólékos, és egyben laza. Karakteresen tónusos, viszont színeket is kell majd használnom. Ezért a rajzszenet választottam alapnak, erre jönnek akvarellcerkával a részletek és színtelítettség rétegei. Nem mindegy a papír se. A szén, a pasztell szeret megkapaszkodni, a vízoldhatós ceruzáknak meg nem jó, ha vékony a papírunk (felpúposodik a víztől). Méret? Fecniken nem férek el, no és legalább 20 db ugyanolyan alap kell. A keresgélés firkálással jár. Sokszor rossz úton indultam (az Ózban Dorothynak könnyű: mindig a sárga téglán...). Hmm... Ezzel az utolsó rajzzal, már elégedett voltam, csak a téma lesz más.

Tehát a végeredmény:
90 g-os, A/3- as bordázott rajzblokk, szén, akvarellceruza.

Akkor elég a dumából, most már neki láthatnál a tényleges feladatnak is! - Jóvanaa.