Advent tizenkettedik ablaka

Egy laza napot kaptam.

A kamuibijóskönyv azt írja, ha Advent 12. napján a hold pirkadatkor delelőn áll, akkor próbáljunk lazítani és csak olyan dolgokat cselekedni amihez kedvünk van.

Én így tettem (már a lehetőségekhez mérten).

• Bár "közelít a tél", jó kis kutyaséták a szikrázó napsütésben, és metsző szélben, ami kipucolja szmogot a fejekből is.
• Baráti csevegések.
• Filmes dagonya: Sons of Anarchy meg Supernatural.
• És szól a ROCK. (Meg a többi zene) Legújabb kedvenc dal:

• Kajálás. Pár perc pörc. Mmmm...és hmm...

Advent tizenegyedik ablaka

A meglepetés ajándék a hócsillaghullás.

Kutyaséta:
- Na, már megint esik az eső - morogtam.
De ez fehér.
Végre hó!
Akkor miért kopog?
Jég?
Elkaptam párat a kabátujjal. Szabályos, három millis, tömör, vastag csillagocskák voltak, mint a díszcukrok a sütin. Jonatán is valami flancos bejglire hasonlított egy pillanatra.

Az öt perces csillaghullás hamar elolvadt és kívánni is elfelejtettem, (bár lehet, hogy így nem is ér). Lerajzoltam, mert fotózni úgy se tudtam volna.

Advent tizedik ablaka

Hopsz!
Majdnem elfelejtettem a bejegyzést.
A szokásos dolgok folytak, mentek, történtek, de én egy fia ablakot nem láttam nyílani.
A pikulába!

Advent kilencedik ablaka

A karácsonyi kaktusz nagyon igyekszik, mert újból elkezdett virágozni.
Eső ajándék.

De amin igazán meglepődtem az kedvenc rémromom:
Reggelre az újhegyi szellemházra fel volt tűzve egy zászló.
Persze egyből el kezdtem röhögni.
Ez valami vicc? Nemzeti szellemház?
Vagy ott felejtettek egy rabot, amikor elköltözött a börtön, és így jelez, hogy még él?
Vagy a kíséretetek és a mumusok számháborúztak az omladékban? És ki nyert?
De az is lehet, hogy ez valami kőbányai urbánus társasjáték, mert már más üres épületen is láttam zászlót lobogni. Lehet, hogy a kihívó fél kitűzi, a másiknak meg meg kell keresni és leszedni? Minél hülyébb helyen van annál jobb :)
Azt hiszem sosem tudom meg az igazságot... azért gyorsan lefotóztam a titokzatos lobogót a lemenő nap fényében.

Advent nyolcadik ablaka

Ma a kételkedést kaptam.

Amit fél napig rajzoltam, azt két másodperc alatt összetéptem, mert...
Mert Lucifer be szólt, és egy szemöldök rándítással minden hibára rámutatott. Krrr...

Kezdhetem elölről.

Bár így gyűrve, cincálva nem is olyan rossz.









Csak nem ez volt a feladat! :)

Advent hetedik ablaka

Ezért az ajándékért megdolgoztam.
Szóval lesz egy munka, könyv illusztrálás, de a próbarajzhoz meg kell találnom a témához és hozzám legközelebb álló technikát.
Legyen mesélősen aprólékos, és egyben laza. Karakteresen tónusos, viszont színeket is kell majd használnom. Ezért a rajzszenet választottam alapnak, erre jönnek akvarellcerkával a részletek és színtelítettség rétegei. Nem mindegy a papír se. A szén, a pasztell szeret megkapaszkodni, a vízoldhatós ceruzáknak meg nem jó, ha vékony a papírunk (felpúposodik a víztől). Méret? Fecniken nem férek el, no és legalább 20 db ugyanolyan alap kell. A keresgélés firkálással jár. Sokszor rossz úton indultam (az Ózban Dorothynak könnyű: mindig a sárga téglán...). Hmm... Ezzel az utolsó rajzzal, már elégedett voltam, csak a téma lesz más.

Tehát a végeredmény:
90 g-os, A/3- as bordázott rajzblokk, szén, akvarellceruza.

Akkor elég a dumából, most már neki láthatnál a tényleges feladatnak is! - Jóvanaa.

Advent hatodik ablaka

Mikulás ide, Mikulás oda ez az ablak üres. Hacsak nem számítom ajándéknak az önuralom készségét , amivel elviselem a Dani nevű kiskorú energiavámpír jelenlétét.

A jövő menthetetlen, ha csak ilyen gyerekek vannak...

Advent ötödik ablaka

A szokásos hajnali felületes alvás után úgy visszazuhantam az álomba, hogy csak fél nyolckor ébredtem, ami nálam már rekord. A kutyám dettó: Jonatán nagyon daimón.
Az álom nagyon fontos, sokszor ott rendezek el dolgokat (semmi ezo-izé, csak egy kis mindennapi psyché), és bosszantó mikor nem emlékszünk dolgokra. Mos is még tovább dolgozott az álomtörténet utóhatása, amíg el nem halványult az ösvény, és a melankólia maradt utána.
Nahát, miket találni az ablak mögött!
A melankólia fontos, amit nem úgy kell érteni, hogy puff életuntan lődd főbe magad. Dehogy! A melankólia olyan szórakozott lelki állapot, ami megalapozza az alkotás, a cselekvés, a gondolkodás várát.
(Hű de fennköltek vagyunk ma :)
Ilyenkor engedek a sodrásnak, semmi dac, Figyelek, most úgyis csak befelé vezet út.
Nézd Dürer rézkarcát!
Bár nem értem világosan az ő régi jelképvilágát, a melankólia szerinte se a búskomorsággal egyenlő, inkább egy érzékeny, nyugodt, távolságtartó látásmód.

Szonett

 Álomból érkeztem, túl hirtelen

vetve testem a reggel karjába.

Valahol elhagytam jobbik felem?

Ködölelés, még a szél is kába.

Fordulok, s fejemre paplant húzva

elmerülök a fekete térbe.

Visszaalszom, tudnom kell a választ!

Álomból érkeztem, az eszmélet

 nem érti, mi történt, nem ért semmit,

mert ott élem, itt érzem a hiányt.

De amíg e két világ közti híd

én vagyok, 'min a szellem átsétál,

van remény, hogy a résbe illő formát

meglelem, bármelyik parton vár rám!

Nyugi, nincsenek kedélyes ösztrogén hullámzás problémáim, bár mindjárt telihold lesz. VaAúúúú!

Advent negyedik ablaka

Kisütött a NAP! Látni a kék eget, fényárba úszik a szoba, a növényeim lubickolnak a napsugarakban, a kocsonya meg remeg az erkélyen, mert fél, hogy megolvad.

Ilyen jó időben persze, hogy kirongyoltunk a Sportligetbe és Artúrék is csatlakoztak. Remek ajándék volt a verőfényes séta a szürke locspocs után.

Tesómtól megkaptam a karácsonyi ajándékot, egy új szemüveget. Most lett kész, el is mentünk érte.

LÁTOK!