Advent hatodik ablaka

Mikulás ide, Mikulás oda ez az ablak üres. Hacsak nem számítom ajándéknak az önuralom készségét , amivel elviselem a Dani nevű kiskorú energiavámpír jelenlétét.

A jövő menthetetlen, ha csak ilyen gyerekek vannak...

Advent ötödik ablaka

A szokásos hajnali felületes alvás után úgy visszazuhantam az álomba, hogy csak fél nyolckor ébredtem, ami nálam már rekord. A kutyám dettó: Jonatán nagyon daimón.
Az álom nagyon fontos, sokszor ott rendezek el dolgokat (semmi ezo-izé, csak egy kis mindennapi psyché), és bosszantó mikor nem emlékszünk dolgokra. Mos is még tovább dolgozott az álomtörténet utóhatása, amíg el nem halványult az ösvény, és a melankólia maradt utána.
Nahát, miket találni az ablak mögött!
A melankólia fontos, amit nem úgy kell érteni, hogy puff életuntan lődd főbe magad. Dehogy! A melankólia olyan szórakozott lelki állapot, ami megalapozza az alkotás, a cselekvés, a gondolkodás várát.
(Hű de fennköltek vagyunk ma :)
Ilyenkor engedek a sodrásnak, semmi dac, Figyelek, most úgyis csak befelé vezet út.
Nézd Dürer rézkarcát!
Bár nem értem világosan az ő régi jelképvilágát, a melankólia szerinte se a búskomorsággal egyenlő, inkább egy érzékeny, nyugodt, távolságtartó látásmód.

Szonett

 Álomból érkeztem, túl hirtelen

vetve testem a reggel karjába.

Valahol elhagytam jobbik felem?

Ködölelés, még a szél is kába.

Fordulok, s fejemre paplant húzva

elmerülök a fekete térbe.

Visszaalszom, tudnom kell a választ!

Álomból érkeztem, az eszmélet

 nem érti, mi történt, nem ért semmit,

mert ott élem, itt érzem a hiányt.

De amíg e két világ közti híd

én vagyok, 'min a szellem átsétál,

van remény, hogy a résbe illő formát

meglelem, bármelyik parton vár rám!

Nyugi, nincsenek kedélyes ösztrogén hullámzás problémáim, bár mindjárt telihold lesz. VaAúúúú!

Advent negyedik ablaka

Kisütött a NAP! Látni a kék eget, fényárba úszik a szoba, a növényeim lubickolnak a napsugarakban, a kocsonya meg remeg az erkélyen, mert fél, hogy megolvad.

Ilyen jó időben persze, hogy kirongyoltunk a Sportligetbe és Artúrék is csatlakoztak. Remek ajándék volt a verőfényes séta a szürke locspocs után.

Tesómtól megkaptam a karácsonyi ajándékot, egy új szemüveget. Most lett kész, el is mentünk érte.

LÁTOK!

Advent harmadik ablaka

Kocsonyát főztem, úgyhogy horror állapotú volt a konyha, főleg azért, mert a félmalacfej nem fért bele a lábosba. Fűrész, bárd, kalapács ... De egyértelműen a délutáni mozi volt az ablak megett: Hajni meghívott az Éhezők viadalára :)
Most este még megnézem az új SPN részt (10/08), amit alig bírtam kivárni, és jöhetnek a szép álmok. Remélem zavartalan is lesz, mert hatalmas kísértés egy beagle kutyának a dermedő kocsonya az őrizetlen konyhában.

Advent második ablaka

Haraggal indult a nap, türelmetlenséggel folytatódott, és pech sorozatban csúcsosodott. Valahogy minden leesett, minden kiömlött.
A végén már nagyon röhögtem a sűrített szerencsétlenségen. (Amire egy SPN-fan azt mondaná: Mi van elhagytad a nyúllábadat?)
Úgyhogy a délutáni kutyasétára már a szokásos derűvel indultam, hogy ismét szétázzunk a rendületlenül zuhogó kellemesen jéghideg esőben.
Kaptam egy baráti telefont is (amit már vártam), és megbeszéltük a holnapi találkozót meg a mozit.
Na, azért tele lett a második ablak is :)

Advent első ablaka

Idén Adventi kalendáriumot játszom. Megnézem, mi van a huszonnégy ablak mögött. Meg kell találnom.
A nap folyamán bármikor felbukkanhat az ABLAK, ami mögött bármi lapulhat. Vagy lehet, hogy nem figyelek elég éberen, és ha én nem vagyok nyitott, akkor az ablak is zárva marad, s üres kézzel zárom a napot.
Kezdem! (De meglehet hogy csak a szokásos meseéhségem és fantáziafüggőségem vezet:)



Kint már tegnap este óta esik az eső. Hideg van, sötét, hiába kelt fel a nap.
Egy rozsdafarkú billegető szállt az erkély rácsára. Kicsit ideges. Bizalmatlanul lesi ahogy az ablakon keresztül fényképezem. Megpróbálom óvatosan kinyitni az erkélyajtót, hogy közelebb kerüljek, de amint én is a látómezejébe kerülök: huss, már ott sincs.
Nesze! Kellett erőltetni? A kismadár inkább elhúzott a menedékből, most ázik valahol, nekem meg nincs szuper kapásom, csak egy jóindulattal művészinek nevezett tónusképem.

Hmm, igazándiból tetszik ez a szomorkásan pasztelles fotó, ezért is tudom, hogy ez van az első ablak mögött.

Az utolsó pogácsa (Tepertős)

HOZZÁVALÓK
Meleg konyha
Tészta:
                • 50 dkg liszt
                • 1 csomag szárított élesztő
                • 15 dkg olvasztott margarin
                • 2 tojás  sárgája
                • 1 teáskanál só
                • 1 teáskanál cukor
                • 1,5 dl langyos tej
Bele:
                • 30 dkg töpörtyű (Nagyon apróra, icipicire vágott, nem túl húsos)
                • 1/2 evőkanál zsír
                • só, bors

Tetejére

                • a tojásfehérje

                • magok (tökmag, szotyi, szezámmag, lenmag stb.)

Jól dolgozzuk össze a tésztánkat, és meleg helyen kelesszük egy órát. Addig van időnk apróra vágni, és kevés zsíron megpirítani a töpit.
Ha megkelt a tésztánk, kinyújtjuk, rápakoljuk a töpörtyűt. Háromszor, négyszer hajtogatjuk, nyújtjuk, hajtogatjuk nyújtjuk. Utoljára úgy ujjnyi vastag (1,5 cm) legyen, és egy nagyobb szaggatóval pogácsákat formázunk belőle.
Begyújtjuk a sütőt. A pogácsákat letakarjuk, és még 15 percig kelesztjük.
A tetejét lekenjük a tojásfehérjével, jócskán meg szórjuk magokkal, meglegyintjük még egy kis tojással, és szép pirosra sütjük, körülbelül 20 perc alatt.

Hogy miért utolsó pogácsa?
Mert mire felkerült ide a recept, addigra csak egy maradt.

Uzsonna a parkban

Főzzünk egy kis indiai teát!

1/3 tejet és 2/3 vizet összeöntök és felforralom.

A teafüvet és a fűszereket a teatojással belelógatom a keverékbe. 5-10 percig áztatom vagy ha erősebbre akarom készíteni, főzöm.

A fahéj és a szegfűszeg az alap, de én szeretek más ízeket is kipróbálni.

Ha meg körülötted sok a beteg vagy te magad is meg vagy fázva, feltétlen tegyél bele gyömbért és csillagánizst. Cukor ízlés szerint.

Melegen ajánlom!