Igor Ostachowicz: Űzött lelkek éjszakája (könyvjelző)

Stílus: 10 pont

Tartalom: 10 pont

Hatás: 10 pont

Hangulat: Nem akarok belekeveredni, de nyakig benne vagyok. Közöm nincs hozzá, de furdal a lelkiismeret, amitől még a cinizmus sem ment meg.

Külcsín: 9 pont (ha a figyelem felkeltés a cél a borítóval, akkor nálam elérte a célját. Az új könyvek közt nézelődtem a könyvtárban: naa, milyen jó kis rajz, kedvemre való ötlettel, mondjuk a címet nem ide csúsztatnám, és miért van rajta ennyi zsidó csillag? Beleolvasok. Varsó. Mai duma. Ígéretes téma. Ki is kölcsönöztem.)

Újrázás: OK

Tanulság: Tanuljunk meg a holtakkal együtt élni, a Gonoszt meg jól pofán vágni.

A lengyel irodalmi látómezőm eddig Sienkiewicz-ig terjedt :(sorry). Sienkiewicz-cel ellentétben ez a könyv nem éppen romantikus nyelvezetű. Mocskosan szókimondó, brutálisan éles leírásokkal, savas cinizmussal és morbid, eszeveszett humorral tűzdelve.

Helyszín a mai modern Varsó felújított negyede, ahol a régi gettó állt. Itt éldegél diplomás kőművesünk, anorexiás, munkanélküli barátnőjével, közönyösen, kívülről szemlélve a társadalmat, a jelent, a múltat, gyűjtögetve a jövőre. Persze elég egy elcsórt rejtélyes ezüstszív és már meg is repedt a jól felépített védőfal.

A pincéből halott zsidók látogatnak a lakásába, aztán már a városba kószálnak, a plázában vásárolgatnak, ízlelgetik az életet. Mindenki másért ragadt itt, akik a gettóban, vagy a varsói felkelésben haltak meg, nincs aki sirassa vagy emlékezzen rájuk. És főhősünk terelgeti őket, védi a élőholtak egyre növekvő csoportjait és fizeti a kiadásokat.
A Gonosz is megjelenik lelkekre vadászva, az alkalmasat megszállva neofasiszta csoportot gyűjt maga köré, mintha újra le akarná játszani az elcseszett történelmet. Majdnem mindenki hallgat az uszítására, hisz a másság gyűlölete szinte családi hagyomány, és mert megszerzi az ezüstszívet.

CSAK

Az ok nélküli boldogsághoz könnyűk okot találni :)

Winchester-átok (Supernatural-FanArt)

Hozzá a zene: Johnny Cash - Hurt

Napi SPN idézet:

Sam: (majd szét veti az ideg)
Miért, mit kéne tennünk?
Dean:
Először is lenyugodni. Ez a lényeg.
Ha ez is csak egy szokványos meló volna, mit tennénk?
Sam:
Phf (próbál higgadni)
Kiderítjük, mivel állunk szemben. Utána járunk, hogy mi történt a házban.
Dean:
Pontosan. Csak most tudjuk is mi volt régen.
Sam:
De vajon mennyit tudunk? Valójában mire emlékszel?
Dean:
Úgy érted, arról az éjszakáról?
Sam:
Igen.
Dean: (érzelmeket megint a tények mögé rejteni)
Nem sokra. De a tűzre igen. Meg a forróságra. Aztán, hogy kihoztalak a bejárati ajtón.
Sam:
Te hoztál ki?
Dean:
Igen. Nem is tudtad?
Sam:
Nem. (22 év kellett hozzá)

1/9.

Te jó ég!

Érdemes felemelt fejjel járni (persze azért ne bukj orra). Sok szépséget tartogat az Ég még egy olyan ateistának is, mint én.

Íme egy-két alkalom amikor a fényképezőgép is velem volt.

Egy visegrádi kiránduláson, amikor felértünk a Nagy-Villám tetejére, ez a 

felhődzsinn várt minket.

Kőbányán messzire ellátni. A többi kép mind itt készült

 A bárányfelhők viccesek, főleg mikor ekkora villanypásztor őrzi őket.

A felkelő nap áttör a fellegen.

Néha össze-vissza firkálják a kondenzcsíkok a látóhatárt feletti sztrádát. (Ebben a negyed órában 18 repcsit számoltam a felső régióban, és még 4 felszállót láttunk, hallottunk, ami Ferihegyről emelkedett) Nagy volt a forgalom reggel hét előtt.

Nézd: sokszor párhuzamos az égi és a földi út

 Ez meg olyan Szinyei Merse Pál szerű, csak az akt fázott, a pacsirta meg elszállt.

Egyik reggel vákumfelhő borult Újhegy fölé. Mintha egy dunsztos üvegben lettünk volna.

A felhők nagyon tanakodnak, magas a feszültség, de aztán egy csepp eső sem hull.

Allegóriát is találok:

Szabadság

Hogy is volt a Hofi-dumában?

50-es évek, kop-kop, iroda.

- Szabadság elvtársak!

- Szabadság!

- Szeretnék három nap szabadságot.

- Nincs szabadság.

- Szabadság elvtársak!

- Szabadság!

Robert Johnson (Supernatural-FanArt)

Napi SPN idézet:

Sam:
Szóval pont, mint a Robert Johnson legenda, igaz? Az eladod a lelked az útkereszteződésben fajta üzletre gondolok.
Dean:
Kivéve, hogy az nem legenda.
Sam:
Mm? (szájbiggyesztés)
Dean:
Nem ismered Robert Johnson dalait?
Sam:
Mm.
Dean:
Ez gáz, Sam! Pedig a szövegei tele vannak rejtett utalásokkal:
"A blues keresztútján"?
"Ördögi bluesdalok"?
"A pokol kutyája elől futva"?
Sam:
Mm.
Dean:
Kssz! (szemforgatás)
A története úgy szól, hogy a saját vérébe fulladt bele, hallucinált, és valami nagy, ördögi kutyáról motyogott.
Sam:
És most újból ez történik?
Dean:
Igen.
Sam:
Utána kell néznünk, hogy kötött-e más is boltot a démonnal.

2/8

"Ha jó a kedved üsd a tenyered!"

Ha rossz a kedved, akkor rajzolj pokolkutyát ... vagy meg is énekelheted mint

ROBERT JOHNSON.

EZT a mixet ajánlom a képhez:

Robert Johnson - They're Red Hot

Először Mr. Jonson énekli, aztán a "lassúkezű" Eric Clapton, majd Hugh Laurie (dr. House-é a kedvencem), és beszól a  Red Hot Chili Peppers is.

Őz a temetőben

Tegnap a temetőben voltunk a tesómmal és láttunk egy őzet. Sajna csak egy ilyen pocsék, kissé feljavított képet sikerült készítenem, miközben utána lopakodtam az ösvényen.


(A Katniss íjj készlet sem volt nálam, úgy hogy a vacsora sem őzpörkölt.)

Az újhegyi kisértetház

A lakótelepen túl, de még a temetőn innen, a fatelep mellet áll a helyi kísértetház. Legalábbis az itteni kis jaszkari gyerekek így hívják ezt a sötéten ásító, titkokat rejtő romot, aminek jó nagy kertje van gyümölcsfákkal, sőt egy teniszpálya nyomait is látni a gizgaz közt.

Mikor Újhegyre költöztünk ('76), még a régi szoc címer virított a homlokzatán, és a rendőrség igen nagy forgalmat bonyolított le benne, ki-be furikázva a rabokat, előzeteseket. Persze nem sokat lehetett látni a betonkerítésen túl történtekből, azt se mennyire leromlott az épület. Már nem 'tom mikor (2007? 2008?) az objektumot elhagyta a hivatalos szerv, csak kutyás őr védte a foghíjas falakat. Aztán az őr is eltűnt, még könnyebb préda lett a fosztogatóknak. Beköltöztek a csövesek, hippitronok zúztak, gyerekek bátorságpróbáztak. (Hogy a szellemek mit csináltak e-közben, ki tudja?)

Most már csirkeháló védi a ezt a parlagon heverő telket, és én mindig lesem, mikor történik végre valami épületes változás a kiszolgált, szomorú falakkal.

Mielőtt eltűnik teljesen, utána néztem pár szóbeszédnek (ó mindent tudó net!), hogy régen mi volt a Maglódi út 125. házszám mögött.

Magán villának épült 1892-ben. Hogy ki volt a tulaj, azt nem találtam, de tőle a karmeliták vették meg. (Egy kedves olvasói megjegyzés új infóval szolgált: "Maglódi út 125. Rost Otto a Magyar Kerámia gyár igazgatósági tagja építtette." A gyár is a szomszédban volt, a Szőlőtelep és Kovakő utca határolta.)

A Karmeliták Magyarországon 1907-ben telepedtek le. A Budapest X. Maglódi út 125 sz. alatt bentlakásos otthont nyitottak 100-140 kisleány számára. A napközi otthonban 90-100 gyermeket fogadtak naponként.

A karmelita nővérek így számolnak be erről:

1908. január 19-et írtak. Mária-Terézia anya egy nővérrel fölszállt a villamosra, hogy megtekintse a hirdetésben talált Maglódi úti villát. Vagy egy órányi utazás után kezdtek nyugtalankodni, hogy talán nem jó felé utaznak. (Kőbányát mindenki a világ végének hiszi) Az éppen velük szemben ülő úr volt a tulajdonos. Miután mondták, hogy melyik házat keresik, ő megnyugtatta őket: "Odautazom én is, úgyhogy nyugodtak lehetnek a hölgyek."

Szép nagy kertes villa volt, a kert mögött kis park és egy nagy konyhakert. A ház túlságosan luxusigényűnek tűnt egy zárda számára, ezért azt mondta, hogy még gondolkodik. Miután azonban a X. Kerülethez tartozó külvárosnak a legjobb ismerőse másodszor is ide vezeti (egészen más irányból megközelítve), nagyon megdöbbent az Alapítóanya, és azt kérdezte magától: "talán mégiscsak ezt a birtokot választotta nekünk, jobban mondva az ő lakásául a jó Isten?" (Aha)

 Júliusban vált szabaddá a villa. Sajnos a nagy szegénység, amellyel állandóan küszködtek, nem tette lehetővé, hogy gyermekotthont és kápolnát építsenek, amire pedig nagy szükség lett volna. Csupán 1924 nyarán kezdődhetett meg az építkezés Magyarország prímásérsekének, Csernoh bíborosnak jóváhagyásával és segítségével, továbbá a minisztérium, a polgármester úr és más nagylelkű jótevők támogatásával.

Tizenhat évig a villa jó magas, levegős szobái voltak a gyermekek nappali és hálószobái. Elérkezett 1919. esztendő, és a forradalom vihara söpört végig Magyarországon, s főleg Budapesten. A nővérek sziklaszilárdan helytálltak hitükért és gyermekeikért, és Istenben bízva kitartottak. Mint megtudták, nevük fölkerült a halálraítéltek listájára, de néhány nappal az ítélet végrehajtása előtt véget ért a forradalom.
Az apácák nagyon bátrak.

1944 őszén a Maglódi úti, az Újpest Fóti úton lévő és pestszentlőrinci házaikban 330 zsidó lelt menedéket gyermekeikkel. Annak érdekében, hogy a menekülteknek helyet tudjanak adni, a Maglódi úton lévő házból a növendékeket szétosztották vidéki otthonaikba.

Az egyházi intézményeket 1948-ban kezdték államosítani.

A Szent József otthonban ( a Maglódi útiban) 1949. november 16-án jelent meg kilenc személy az akkori Igazságügy minisztérium megbízatásából. November 17-en már kiküldték az új személyzetet, mondván, az apácák munkája kifogástalan, de nézeteik 200 évesek.

A büntetés végrehajtási oldalon ezt találtam:

Az 1951-es év jelentős változást hozott a büntetés-végrehajtás szakmai képzés lehetőségeit illetően. Budapesten, a X. kerület Maglódi út 125. szám alatti, volt egyházi ingatlant a Büntetés-végrehajtási Szervezet kapta meg, abból a célból, hogy ott a személyzet teljes képzési és továbbképzési igényeit kielégítő oktatási intézményt létesítsen. Itt alakult meg aztán 1951. végén a Büntetés-végrehajtási Központi Kiképző Iskola. A tiszt és tiszthelyettes-képzést egyaránt folytató intézmény 1960-ig működött.
Egy volt börtönőr bácsi meg így emlékszik vissza a (neki szép) tanuló évekre
http://marianosztrabv.hu/90szuletesnap.html

- Gondolom akkor is valamiféle oktatással kezdtek, hiszen egy teljesen új, a hétköznapi ember számára idegen szakterülettel találkoztak.
- Igen, Budapesten a Maglódi út 125. szám alatt egy volt apácazárdában képeztek ki minket. 3 hónap alatt ismerkedtünk meg a börtönőri tudománnyal. Gyakorlaton is voltunk a gyűjtőben (egy köpés). Egy ilyen gyakorlati napon egy akasztást is végig kellett néznünk. Az elítélt az utolsó szó jogán csak annyit mondott: „Ti is jöttök utánam!” (Brrr!)

Gondolom 1960- után alakították az épületet teljesen börtönné.
Érdemes átbogarászni a MAGYAR HELSINKI BIZOTTSÁG jelentése 2006-ból:

http://helsinki.hu/wp-content/uploads/MHB_jelentes_FovarosiBv_2006.pdf
Sok mindent elárul, és sok mindent képzel az ember, ha megnézi ezt a hivatalos nézőpontot is.

És most már tuti biztos vagyok benne, hogy jó pár kísértet kóvályog az újhegyi szellemházban.
(De ki használta a teniszpályát?)

-------------------------------------------------------------------
Friss:
A kertet leválasztották az épület területéről, és vadi új kerítést húznak. Na, készül valami?
A telepi pletyka azt mondja, hogy gyakorlatozásra használják a romokat. Roham, piff-puff, dirr-durr... Nem'tom.
-------------------------------------------------------------------
Frissebb:
Hah, még meg van az a szocicímer, csak nagyon eltakarta a buja növényzet

A romok nagyon omlanak:

-------------------------------------------------------------------
Legfrissebb: zászló az objektumon
Nemzeti szellemház?
Valami vicc? Gyula, te voltál?

-------------------------------------------------------------------

Még frissebb:

Jelentem, a zászló eltűnt.

-------------------------------------------------------------------

(2015.04.09) BONTJÁK!!!

https://foltkutatok.blogspot.com/2015/04/itt-tavasz-bontsunk-falat-ujhegyi.html

Na, most láthatom belülről is, bár én nem így gondoltam.

Arra vártam, hogy Hajner Gyula Szellemvárosok videói közt egyszer felbukkan.

----------------------------------------------------------------------------------
:) Kaptam egy e-mailt:
Szia Ibolya olvastam a maglódi 125 történetét hátborzongató!!!
Én Misi vagyok a gépkezelő aki lebontotta a kísértet házat
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------

ÉÉÉÉS Hajner Gyula megcsípte! Még állva találta a romokat.
Itt a videó. Nagyon jó lett! Kösziiiííí!

-----------------------------------------------------------------------------------------------------

2018. január 13.

Az utolsó épületeket bontják (beton konstrukció). Utána ledarálják a sittet. Újrahasznosítás.

Na de mikor építenek?

---------------------------------------------------------------

2018. március 10.

Mostanra lapos minden, mint valami szántás, vetési varjakkal. Egy-két fa még áll.

---------------------------------------------------------------

2025. március 7.

A túl nagy telket ketté választották. Elöl Maglódi út, hátul Korall utca van kiírva. Na de ki veszi meg?

Találtam még egy metropolvideócskát is, ami a szellem témán lovagol:

Charlie kutyám talán látja szellemeket, mert sokszor oknélkül balhézik amikor a telek Panka utcai kerítésénél slattyogunk.

Amúgy a szellemeknek van szaguk?

---------------------------------------------------------------

Dmitry Glukhovsky: Orosz népellenes mesék (könyvjelző)

Stílus: 10 pont

Tartalom: 10 pont

Hatás: 9 pont

Hangulat: Várom, hogy meg tudjam az igazat, hogy kibújjon a szög a zsákból, de mindig másik lyukon kandikál ki, mint amin gondolom.

Külcsín: 9 pont (egyszerűen jó)

Újrázás: jól szórakoztam, de annyira elszomorítóan valóságosak ezek a mesék, hogy egyenlőre nem akarom még egyszer olvasni.

Tanulság: Mindig az egyszeri ember szív.

Most nem a METRÓ sötétségébe visz minket Glukhovsky, hanem Orosz anyácskáról mesél. Gyanús nagy beruházásokról; a Gazprom üzletét a Pokollal, kiskirályokról, kisemberekről; ufó méretű korrupcióról; nanorobotokkal meggyalázott vodkáról; a gyilkos, ostoba médiáról; egy eldugott faluról, ahol mit sem tudnak arról, hogy már véget is ért nukleáris világháború; asszonyokról, akiket mind a nagy Nemzeti Vezető ejt teherbe az új demográfiai program keretében; sőt felszáll az egész Vörös tér, mert minden torony a Kremlben, minden hagymakupola a templomokban egy-egy űrhajó rakétája, és a vezetők, akik nem is emberek, ezekkel menekülnek a Föld pusztulása elől.

Azt hiszem, hogy még sok mesét eltitkolsz Dmitry!

(Sokszor Örkény és Nógrádi novellái jutottak eszembe, elő is kotrom őket.)

Lila pánik (kész az új Fradi-sas)

(A szereplők nem valós személyek. A valósággal való bármely egyezés vagy hasonlóság csak a véletlen műve:)

- Béla bá’, megnézzük a szobrot?

- Ja. - morgott mocskos bajusza alatt a másik hajléktalan, miközben minden vagyonukat rejtő szatyraikkal kibotorkáltak a Népliget bozótos sövénye mögül. Hátuk mögött felkelt a nap, fénye már a fák lomjait súrolta, visszaverődött a sietős autók üvegén, súrolta hajnali pocsolyák kíváncsi tükrét, végig simított az öreg házfalakon, kicsit meghökkent a sziporkázó új Fradi stadionon, de aztán tovább emelkedett, hogy megnézze Budapestet.

A két tétova alak megállt a kereszteződés sarkán.

- Hát, széép… nagy. Hö, hö, mekkora labda!

- Ja.

A kordon még elzárta a hatalmas sas szobrát a kíváncsiskodók elől, most helyezték a talapzatra. Daruk, emelők, munkások sürögtek körülötte, mintha meg akarnák fékezni a kiterjesztett szárnyú madarat. Vad, felborzolt tollakkal lecsap a labdára, de a szerelők nem engedik felemelkedni, ő fogja őrizni Ferencváros futball stadionját, ő fogadja az embereket három kerület határán, ő tüzeli majd a szurkolókat, s tán rendet is rak.

- Széép… Mibő’ van? Valami fém. De nem valami fényes…

- Ja.

- A faterom így ráköpött… ráköpött a csatjára… ráköpött, megsuvickolta, és ragyogott , mint a Salamon töke.

- Ja.

- Ezt a madarat is ki kéne suvickolni. Nem?

- Ja.

A két csövest elnyelte az aluljáró, de a munkások mintha meghallották volna a kéretlen tanácsot, tanakodni kezdtek sisakjuk alatt. Elő kerültek a rongyok és a speciális anyag, ami megvédi a fémet és fényes felületet képez. Sürgésforgás, s elkezdődött a szakszerű suvickolás.

Ahogy a polírozó folyadék szétterült a fémsas tollain, a szivárványos rétegen csak úgy szikrázott a nap. Az alapos, izzasztó munkát végre megtekinthették egyben - holnap jönnek az újságírók. Döbbenten bámulták alulról a Fradi monumentális jelképét, ami ragyogott, min a Salamon töke és bájos lila árnyalatban pompázott.
- Ez lila Ba’meg!

- Milyen anyagot használtatok? Ba’meg!

- Ezt a szégyent! Ba’meg!

- Ez lila Ba’meg!

- Elolvastátok a használati utasítást?

- Nyugodjatok le, ba’meg, ez csak így reagál, vagy mi. Majd kitisztul.

- Remélem is, mert itt kő kővön… Ezt a szégyent. Ba’meg… ba’meg.
- Ez lila Ba’meg!

A műszak végén mindenki szétszéledt, férfias aggodalommal a szívében.

A rendőrjárőr tősgyökeres Ferencvárosi volt, tán még a szíve is zöld-fehéren dobbant, de Fradi meccsre már csak szolgálatból járt. Keserűen gondolt az ellenséges szurkolókra, az őrjöngő szektorok gyűlöletére. Sóhajtva nézett le az új stadion szép ívére, ahogy a felüljárón elhaladt mellette. És ott van a szobor is. Lila sas. Lila. Lila?

Egy fradistának a lila szín, mint bikának a vörös posztó.

Szégyen, pánik, harag. Azt a rohadt… meggyalázták… szabotázs… Ba’meg! Újpesti huligánok! Ba’meg!

Biztosítani a környéket. Erősítést hívni…

- Várja meg a nyomozókat és a kommandós egységet!

A nap épp lemenőben volt már mire az erősítés megérkezett.

- Jelentem a szobor már nem lila.

- ???

A két hajléktalan bizonytalan ívben tántorgott a Népliget felé, hogy valahol elvackoljanak.

- Né má’, mennyi rendőr vigyáz a nagy madárra!

- Ja.

- Valaki el akarta lopni?

- Ja.

- Nem mi voltunk?

- Ja.

- Mi, ja?

- Ja.