Főszereplőnk Abner Marsh hajóskapitány ambiciózus álmokkal és nagy adag balszerencsével. Naná, hogy elfogadja (gyanakvása ellenére) a piszok gazdag, előkelően finom, magabiztos mégis titkolódzó befektető ajánlatát. Így lesz Joshua York a társa. 1857-ben együtt építik meg Lázálmot, a gyönyörű és gyors luxus-gőzőst, ami elindul első (egyben utolsó) útjára, hogy learasson minden babért a Mississippin. York álma, hogy megkeresse és egyesítse népét (mert ebben a könyvben a vámpírok külön fajt képviselnek, az ember csak táplálék). békében a világgal, legyőzve a vérszomjat.
De kapitányunknak helyén van a szíve és az esze, még ha ez utóbbi lassan forog is, mert a végén csak összerakja, ki és mi újdonsült üzletpartnere. - Egy istenverte vámpír - ahogy a darabos Marsh mondja.
Szó szerint egy hajóban eveznek, kiegészítve egymást, mint a fény és a sötétség, összecsiszolódva mint a barátok (bár ezt ki nem mondaná egyikük se). A baj és a halál azonban a víz felett lebeg, mint New Orleans dögletes kipárolgása. Megront minden tiszta gondolatot, és véres lázálommá válik minden.
A remek írás nem sajnálja a humort, a horrort, a gasztronómiát (sőt költészetből is kapunk egy adagot). És már a gőzős fedélzetén járunk mi magunk is: Száll a füst, szikrát vet a kémény, miközben a lapátkerekek alatt dübörög és sötéten kavarog a Mississippi, mint George R. R. Martin fantáziája.
