The walking dead

   Nagymama egyre aggodalmasabban hallgatja nagy hévvel mesélő unokáját.
   – ....és jöttek, jöttek, de a géppuskával lelőtték az ellenséget, dzs-dzs-dzsiii! És mind meghalt!
   – Ugye tudod, hogy a filmekben azok a bácsik nem igazából halnak meg? – próbálja tisztázni a helyzetet  a nagymama.
   – Persze! – bólogat nyugtatóan a kisfiú, és egyből rávágja – Mert azok ZOMBIK!

(Ennek a beszélgetésnek egyszer a monori vonaton voltam fültanúja)

Variációk trutyira

Mit is főzzek?

Sokszor improvizálok:

• amit éppen megkívánok
• ahogy másoktól hallottam
• azt használva, ami épp otthon van.

___________________________________________________

HALTÉSZTA

Kifőzőm a tésztát, hozzákeverem a halat

(nem baj ha összetörik), és az olajból is csurgatok rá.

Majd szép sorjában a többit is hozzá kutyulom. Kész

• Száraztészta 250g            
• Olajos hal 2 doboz
• Főzőtejszín kb. 2dl
• Mascarpone 250g
• Ecetestorma 2 evőkanál
• Kapor frissen vagy fagyasztóból
• Só

___________________________________________________

SPENÓTOS (Shrek)METÉLT

A felengedett spenótot megpárolom, tejszínnel felengedem,

fűszerezem, lisztet szórok rá és hozzá keverem a mascarponét.

Kicsit még rottyan. (Ha kell botmixerrel  krémesítem)

Ezt a zöld iszapot ráöntöm a kifőtt metélttésztára.

Rászelem a tojásokat, kicsit elegyitem, reszeltsajttlal megszórom. Kész.

• Metélttészta 250g
• Mirelit spenót 500g
• Főzőtejszín 2dl
• Mascarpone 250g
• Főt tojás 3db
• Reszeltsajt a tetejére
• Só, bors, fokhagyma, liszt

Arkagyij és Borisz Sztrugackij: A hétfő szombaton kezdődik (könyvjelző)

No most úgy teszek, mintha nagyon rendes, szorgalmas naplóíró lennék, és eztán bejegyzem, hogy éppen mit olvastam.

Igen: orosz könyv. Orosz hangulattal. Kimondhatatlan, megjegyezhetetlen orosz nevekkel, orosz bürokrata mesehősökkel, túlkomplikált sci-fi elméletekkel.
Klasszikus alapokon az önmagát kinevető tudóshumor keveredik a szürrealista, kancsalító röhögéssel.

Egy leningrádi programozó vidéki útja alkalmával belecsöppen a boszorkányok és varázslók elvtársi világába, ami tudományos és hivatali rendszerbe sorol minden "csoda" dolgot, még a fekete macskát is. Központjukba (BOVATKI: Boszorkányság és Varázslat Tudományos Kutatóintézete) épp programozót keresnek. Szása persze kötélnek áll, és ő meséli el első napjait, beilleszkedését, ez intézet életét. Megismerjük a a stikkes, rémisztő, vagy csak furcsa kollégákat. Kedvencem Vityka Kornyejev, aki masszívan bunkóláda és mániája egy bizonyos dívány, amit folyton ellop szigorúan tudományos meggyőződésből. Mert itt folyton kutatnak, kísérleteznek, értekeznek, magyaráznak, számolnak (még a boldogságot is valami egyenletkén akarják definiálni). A szovjet bürokrácia szatirikus rajzát is láthatjuk a regényben, ha akarjuk. Én remekül szórakoztam és a humor mellett találtam benne lírát, barátságot és gondolkodtató eszméket.
Szerintem Szása még többet is tudna mesélni, de ahogy ő mondja: ez már egy egészen más történet.

• Stílus: 10 pont
• Tartalom: 8 pont
• Hatás: 5 pont
• Hangulat: szatirikus
• Külcsín: 10 pont (Borító: Sallai Péter) mínusz 5 pont, mert nincs illusztrálva
• Újrázás: kitudja
• Tanulság: Csak kellő humorral legyél stréber

Vicces Firka Foltok

Ugrás (mindennapi rémtörténet)

A Nap szürkén kel, szürkén nyugszik.

P. úr felkel, eszik, dolgozik, alszik, ahogy szokás. Mindig így telnek a napok. Átlagember, nem lóg ki a sorból. Alapos, precíz, higgadt, faarccal néz a világba. Ez így természetes.

De ma valami megváltozott.

Nem, nem volt nyugtalanító álma. Egyáltalán nem szokott álmodni, de miután leállította az ébresztő pityegését, valahogy nem tudta besorolni önmagát a megnyugtató monotóniába, amit a mindennapoktól elvárt, és a papucsa sem volt a helyén.

A mosdó feletti tükörben megvizsgálta saját hamuszín arcát, kezét lassan felemelve mutatóujjával megérintette sima vonásait. Ellenőrizte tökéletes fogsorát, szimmetrikus választékot szántott engedelmes hajtincsei közé. Minden rutint elvégzett. Minden rendben volt. Még egy hideg, elégedett mosolyt is megengedett magának.

Ekkor mintegy gombnyomásra valami megmoccant a tarkója mögött. P. úr egy jelentéktelen pillanatig figyelte az apró motoszkálást, majd kimért vállrándítással lezárva az ügyet, egyenletes léptekkel a konyhába ment.

Már a kávéját kortyolta, amikor újra hallotta fejében a kellemetlen hangot. P. úr közönyös szeme felett csodálkozva ugrott ívbe a halvány szemöldök. - Mi ez? Recsegő rágás, csámcsogás. Mintha az agyvelőbe ásná be magát valami falánk féreg. - Hm, fura!

P. úr elsöpörte a keksz morzsával együtt szokatlan gondolatait is. Órájára nézett, csészéjét elöblítette, eltörölte. Gyakorlott mozdulattal felvette a kabátját és kilépett az ajtón.

A 7-es buszon mereven ült. A forgalom zümmögése csak pillanatokra altatta el aggodalmát. Mire a belvárosba értek már nem tudott egyébre figyelni csak a fészkelődő képzetre, aminek mohó állkapcsa rendíthetetlenül habzsolja az irányítósejteket. A kis élősködőre, ami a koponyán belül marta a velőt, egyre közelebb jutva a homlok kemény páncéljához, amiről eddig minden felesleges külső inger lepattant. De a fájdalom belülről támad. Majd beveszek egy fejfájás csillapítót.

Az irodaházban már rengeteg ember nyüzsgött. Itt végezte P. úr fontos és nélkülözhetetlen munkáját, eggyé olvadva a betonfalak makulátlan szürkeségével. Sóhajtva bólintott - Igen itt minden rendben lesz. Redben kell lennie! - És senkire nem nézve, senki elől ki nem térve, egyenes vonalban haladt a lift felé. Egyedül lépet be a zárt térbe, legalább is neki úgy tűnt, gépiesen megnyomta az indítógombot. P. úr szál egyenesen, szinte vigyázzban állt a mozgó téglatest közepén. Háta megfeszült, szája keskeny vonallá préselődött. Minden idegszála a homloklemezt kaparó férget figyelte. A neszezés végletekig erősödött, mintha a koponyacsontot acélpengével bontanák csikorgó darabokká.

Ez a rendellenes helyzet talán ki is billentette megszokott ritmusából, de a munka megy tovább. Már az íróasztala mellett ült zizegő, száraz papírokkal, mindenható statisztikák megnyugtató adatait iktatva. Szemét egyre összébb húzva koncentrált a számok végtelen soraira. Hiába, még a képernyő zsibbasztó fénye sem tudott segíteni, hogy életbevágó feladatára összpontosítson. Nyirkos penésszerű verejték ült ki a bőrén, ujjai meg-megcsúsztak a klaviatúrán, pedig egyre gyorsabb iramban, fogcsikorgatva gépelt. Gépelt, de mit is? Az érthetetlen jelek masszává olvadtak opálos tekintete előtt.

Mozdulatai lelassultak, csodálkozó ajkai szétnyíltak, amíg tétlen keze lecsúszott a karfára. Arcizma most már megadóan ellazult, a fejét feszítő élőlényt hallgatta, amint az az agyvelő utolsó maradékát szürcsölte fel, majd kíméletlen fogát a csontfalba mélyesztette, vastag barázdát hasítva minden csapással.

A homlok félelmetesen recsegett, megrepedt a szemöldök vonalában és egy robbanás háromszög alakú rést ütött a jobb szem felett, amiből szinte abban a pillanatban kispriccelt egy apró, tekergődző állat. Az íróasztalon vonaglott tovább nyálkás testével, de a szabad levegőn nem találta az életterét. Haldoklott.

P. úr felemelt egy nagyítót, hogy alaposabban megvizsgálja a férget, ami kínozta. Nézte végtag nélkül rángó testét, furcsán ismerős emberszerű pofáját amint fuldokolva tátog, és közben rászegzi hideg, grafit színű szemét. Szintelen bőrén rajzos minták pulzáltak, el- és feltűnve, ahogy fogyott a lény szuflája. Csákány formájú, borotvaéles fogai kifordultak a helyükből, az arc elfolyósodott a szenvedéstől, de még így is P. úr saját vonásaira ismert a most már mozdulatlan dögben.

P. úr mereven hátradőlve ült a forgószékben, amikor becsörtetett a soros takarítónő. Fontoskodva lepakolta az eszközeit, dudorászva kiürítette a papírkosarat és kitárta az ablakot is. Az áporodott irodába betört a friss szél, felkapott pár ostoba iratot, amik pár kör után szanaszét landoltak a padlón. A takarítónő csípőre tett kézzel, de megszeppenve kapta tekintetét P. úr felé, felkészülve a szidalmakra.

P. úr arcán enyhe pír jelent meg. Elmosolyodott, fürgén felállt, az asztallapról messze elpöckölte kínzójának hulláját, és a takarítónő mellé lépett. Összeborzolta annak vörösre festett haját, majd nekifutásból, páros lábbal dobbantva (ahogy az iskolában tanulta anno) átugrotta az ablakpárkányt.

Kacagva közeledett hozzá a föld. Zöld volt és aranyló barna. Az ég pedig kéklő tisztasággal engedte beszívni magát a szomjas tüdőbe.

P. úr most látta először a színeket.

Quimby - Kivándorló Blues

Nem tudom kiverni a fejemből ezt a dalt, bár nem is akarom.

Ez szól a beépített belső biolejácón.

Foltos süti (dangerous)

          KÉTSZÍNŰ KEKSZ

50 dkg liszt
20 dkg cukor
20-25 dkg puha margarin
2 tojás
1 csomag vaniliáscukor
citrom aroma
3 evőkanál kakaó

Összedolgozzuk a tésztát, de csak a felébe rakunk kakaót.
Folpack vagy nejlonzacskó segítségével kinyújtjuk és egymásra helyezve a kétszínű lapot, feltekerjük. (Variálhatjuk a mintákat márványosra vagy millefiori szerűre).
A becsomagolt rudakat a fagyasztóba szilárdra hűtjük. Utána kb 3 mm-es szeletekre vágjuk és sütőpapíron ropogósra sütjük a mintás korongokat. (vigyázz könnyen odakap és a kakaó keserű lesz!)

Sokáig lehet tárolni dobozban, de mivel ez egy veszélyes kétszínű keksz,
gyorsan és gondolkozás nélkül el fogom pusztítani.

JÓ játék: amikor gyurmázom a mintákat.

JÓ illat: amikor sütöm.

JÓ íz: amikor eszem.

És JOnatánnak is nagyon bejön.

Utóirat:
Persze megint variáltam. Nem akartam művészkedni, ezért egyszínűre váltottam és kihagytam a kakaót. Viszont a lisztből 10dkg-ot kókuszreszelékkel helyettesítettem. Nem egy bounty szelet, de így porhanyósabb lett, no és kapott egy kis csokicsurgást is.

Örökség

- Mit örököltél?

Házat, pénzt, földet vagy autót? Esetleg tehetséget, remek tulajdonságokat? De lehet hogy démonokat sóztak rád (az alkeszdémont biztos ismered), vagy alanyi jogon egy kis tüdőrákot? Kaphatsz stafétabotot is, amit vagy büszkén hordozol vagy lerázhatatlan koloncként vonszolsz tovább.

- Mit örököltél?

Hibás géneket? Szuper intelligenciát? Tíz kiló cukrot vagy titkokat, amit senki nem fejt meg? Nagyapád zsebóráját, anyád előítéleteit? Bátyád bicskáját, apád haragját, vagy "a körösztanyád térgye kalácsát"?

- Mit örököltél?

Csodás reggeliket meleg molnárkával az asztalon? Emlékeket? Rémálmokat? Sétákat vagy kijelölt utat? Szeretetet vagy űrt?

- Na mit is örököltél?

Az igazi örökség te vagy. Jól avagy rosszul de mindenki rajtad munkálkodik. DNS vagy a nevelés jogán gyúrnak, formálnak néha még az időn és téren is átnyúlva adnak hozzád tücsköt-bogarat.

- Te vagy az örökség, és most már csak rajtad áll, hogy őrzöd, elherdálod vagy szétosztod a hagyatékot.

Békés Pál: Vicc

Békés Pál remek kis "bélyegírásai" közt van egy vicc:

Mr. Sherlock Holmes és Dr. Watson kikapcsolódásra vágytak, és túrázni indultak a tóvidékre. Nappal hegyet másztak, estére sátrat vertek a tóparton.
Éjjel háromkor a mesterdetektív fölébresztette társát.
– Mit lát, Dr. Watson?
– A csillagok milliárdjait, Mr. Holmes.
– Helyes. És ebből mire következtet?
– Arra, hogy bolygónk a Galaxis jobb alsó szegmensében helyezkedik el.
– És még?
–  Arra, hogy földünk önnön tengelye körül forog.
– És még?
–  Arra, hogy ilyen összetettségű halmazt csak egy fölöttes tudat képes összefogni.
– Együttműködésünket megszakítom, Dr. Watson.
Ön alkalmatlan arra, hogy levonja a helyes következtetést.
– Mi lenne az, Mr. Holmes?
– Hogy ellopták a fejünk felől a kurva sátrat.