2014. december 28., vasárnap

Mikromakramé


Eddig is csomózgattam karkötőket, amikor rám jött az öt perc, de nem tudtam, hogy ez a mikromakramé. Egyre jobban tetszik, és a neten sokféle fogás elleshető.
Én főleg innen tanulok: Macrame School

Ezeket a fityegőket barátoknak bütyköltem. Délután megkapják.


2014. december 25., csütörtök

Winchester-Karácsony (Supernatural-FanArt)

Ilyenkor (is) muszáj megnéznem az Odaát karácsonyi részét
(S03e08. A Very Supernatural Christmas).
A dal is  karácsonyi: Have Yourself a Merry Little Christmas
Először Jensen Ackles Jason Manns segítségével énekli el, utána úgy, ahogy a filmben szól Rosemary Clooneyval



Napi SPN idézet:

Dean: (felrázza az öccsét)
Sam, ébresztő!
Apa itt volt, nézd mit hozott!
Sam:
Apa itt volt?
Dean:
Ja, ezt nézd! (leharcolt karácsonyfa alatt csomagok)
Sam:
Miért nem keltett fel?
Dean:
Legalább ezerszer próbált. Hidd el!
Sam:
Tényleg?
Dean:
Ja. Nem megmondtam, hogy jó Karácsonyt csinál nekünk?
Menj nézd meg!
(Sam lelkesen bontja a csomagokat. Dean lelkesen nézi)
Dean: Na, mi az?
Sam: (fintor)
Zafíros Barbie?
Dean:
Apa biztos kislánynak tart.
Sam:
Fogd be!
Dean:
Nyisd ki a másikat!
(az is valami csajos cucc)
Sam:
Apa nem is volt itt, ugye?
Dean:
De igen. Esküszöm!
Sam:
Dean, honnan szetted ezeket?
Dean:
Egy szép házból az utca végén. Esküszöm, nem tudtam, hogy egy csaj ajándékai.
Figyelj, Apa biztos eljött volna, ha tud.
Sam:
Ha még él.
Dean:
Ne mondj ilyet!
Még szép, hogy él! Ő Apa!
Sam: (előkotorja a saját ajándékcsomagját)
Tessék, ez a tied.
Dean:
Nem, nem, az Apáé.
Sam:
Apa hazudott nekem. Legyen a tiéd!
Dean:
Biztos?
Sam:
Biztos.
Dean: (az újságpapírból egy medált vesz ki) 
Köszönöm Sam, imádom.
(Felveszi a sam-ulettet és reménytelenségig hordja)
3/8.

2014. december 24., szerda

Advent huszonnegyedik ablaka

Advent utolsó ablakába is került mindenféle jó: Csoki, remek Hubertusz (gyógylikőr:), frissen reszelt torma... Rég látott ismerősökkel is összefutottam... Falkáztunk is kicsit: négy beagle kavargott a Mádi utcán...
Az Ünnepi vacsi is jó lett (kétszer is ellenőriztem). A cápa finom jószág, csak sós lett, de ráfogom, hogy tengeri hal, és a tenger nagyon sós.
Az ablakba lógattam a díszeket, mert már nem veszünk fenyőfát, de kell egy kis hangulat. Ott, ahol legtöbbször összejövünk: a konyhában.

A huszonnégy nap legnagyobb meglepetése viszont az volt, hogy egyáltalán végig írtam (a rendszeresség nem az én műfajom). Nagyon csodálkoztam magamon. És hogy többen el is olvassák...
Boldog Karácsonyt mindenkinek!





UI: A legjobb karácsonya annak a macskának volt, aki megette a szomszéd halának a javát, mert az kint felejtette az erkélyen a frissen fogott pontyot.

2014. december 23., kedd

Advent huszonharmadik ablaka

Má' megint kocsonyát kellett főzni. Úgy látszik túl jó lett a múltkori. (Igazából cseppet sem bánom, de azért kell egy kicsit ripacskodni :)

Beugrottam a könyvtárban. Elfelejtettem lehalkítani a mobilt. Naná, hogy elkezdett bömbölni a Black Sabbath Paranoid.
Örültem a magas könyvespolcnak.
A hívás baráti látogatást jelzett.
Pista és karácsonyi ajándék. (Könyv+csoki:)
De, hop-hop, mivel kínáljam meg?
Sütit pakoltam...
"Nem fáj a torkod? Megkóstolod a szirupomat, amit nemrég főztem? Persze megelőzés céljából"
Na, kanalas orvossággal (elixirium thymi compositummal) se koccintottam még sose az újévre!

Hobbit! Hajnival meg megbeszéltem, hogy ő is jön velünk moziba 31.-én. Jegyfoglalás. Úgyhogy az öt sereg csatája zárja az évet, a Szilveszter Középföldén kezdődik.

2014. december 22., hétfő

Advent huszonkettedik ablaka

Folytatva a karácsonyi készülődést, kezelésbe vettem a megszáradt díszeket. Gondoltam kéne rá egy kis csillogás. A csillámpor valahogy mindenhová jutott. A szoba ragyog, mint a Kék Osztriga Bár.

Kész a gyömbéres keksz is (a kétszínű keksz variánsa), amin kipróbálhattam az új kiszúró formákat.
Fogy.
Azt hiszem el kell pakolnom párat, hogy maradjon a vasárnapi Andi-partira.

A meglepetés, megint egy talált tárgy volt.
Nem, nem szedek mindent össze az utcán, de a kíváncsiságnak néha engedni kell.
Ez a helyes, régivágású kis üveg a feltúrt földön hevert (cserélték a villanypóznákat a tónál). Zsebrevágtam.
Mi lehet benne? Tesóm zsákbamacska-függő, tehát ő is csatlakozott a szellem kiszabadításhoz.


Persze csak a föld dugaszolta el és törmelék csörgött benne :)
Az viszont biztos, hogy jódot tartottak benne, amit ki sem tudtam mosni teljesen az amúgy színtelen üvegből.
Nekem nagyon tetszik így:
Felületét az idő megmarta, a jód meg belülről festett rá lilaködös történeteket. Hogy kerülhetett a bányató agyagos földjébe ez a pici üveg, és mikor?....






Már voltunk az esti sétán is. Fent van az Orion csillag kép. Igen, ma elég későn pötyögöm ezt a bejegyzést... Jonatán már horkol és szerintem én is alszom.

2014. december 21., vasárnap

Advent huszonegyedik ablaka

A szél itt Újhegyen állandó jelenség, de ez a mostani fagyasztó tornádó már nem vicces. Na jó egy kicsit igen: a kukák murisan tátogtak (tiszta Muppet Show), nekem meg, ha a fejemet nem is, de a sapkámat elfújta a szél. Hömbölgött visszafelé a járdán. Kicsit burleszkesre vettem:
Jaj, jaj! Fogdmeg! Fogdmeg!
Jonatán azt gondolta, valami új játékot próbálunk: Hozta is :)
Ezért jó, ha kutyával sétálsz. Még jobb falkában. Délután Artúrékkal feszültünk szélnek, és ajándékot is kaptam:
Házi MUSTÁR.
Finom. Veszett erős. Alex mondta, hogy nagyon csípősre csinálta. És tényleg. Vúú.
Na, ez "mar, mint a mustár".
Hmm.. van is pár öntet ötletem a karácsonyi cápához.


2014. december 20., szombat

Advent huszadik ablaka

Meglepetések voltak a mai ablakban.

Most hogy mindjárt karácsony szép tavaszi napra ébredtem. A tiszta látóhatáron a budai hegyek házain még az ablakokat is látni, ahogy szikrázik rajta a nap, ami vakít, és egyre melegebb van. A madarak is elemükben vannak, pedig a szél vadul tombol. Délutánra megjött a csípős hideg, de mos így estére nyári zápor kezdődik és úgy dörög, villámlik, hogy berezonál az egész lakótelep.
Tuti, hogy Április gyűrűje már megint elgurult. (Ismeritek a mesét).
A másik meglepi:
Új levest próbáltam ki. Töpörtyűgombóc leves.
Elég jól elboldogulok a konyhában, de ssssz... arról nem szólt az írás, hogy a gombócok szétfőnek! Hogy totál szétesnek! A végeredmény egy hányadék szerű kása lett. Vhúú! (Nincs fénykép róla, nem publikus :)
Az a legrosszabb, hogy ráadásul finom az íze. Azt se mondhatom, hogy a kutyának se kell, mert én azért benyomtam egy tányérral, és Jonatán is ezt kapott vacsorára (meg holnap is). De senkinek nem ajánlom!


Ráadás: Hajni hozott nekem a vásárból sült gesztenyét :)

2014. december 19., péntek

Advent tizenkilencedik ablaka

Takarítás.

Jó van, elfogadom, ez van az ablakba.
Néha muszáj.





De akkor is a takarításban semmi öröm sincs.
A takarítás a hiábavalóság allegóriája. Olyan hiábavaló, mint a fésülködés :)

Ráadásul ilyen hülyeségre nagyon megéhezi az ember.
Gyorsan csináltam egy olyan halas trutyit:

Wasabis halas tészta

Főtészta
Olajoshal
Tejfől
Wasabi por
Gyömbér reszelve
Citromlé
Só, kapor
Keménytojás