Két whiskys üveg fényivóknak

Valaki szeretett volna ilyen festett üvegeket hangulatlámpásnak.
Végre elkészült.

Novai–Várkonyi: Lehajtott fejjel

A vasárnapi verselő kicsit megGENERÁLoza magát:

Víz fölé hajló nyári óriások,
Gesztenyék, nyírek, nyárfák és akácok
Meséljetek nekem!

Mondjátok el, hogy volt egy kedvesem!
Sírnék, de könnyeimet szégyellem.
Meséljetek nekem!

Valamit el kell mondanom,
Valamit meg kell vallanom:
Nem tudok élni egyedül én

Oly lustán hömpölyögve árad most a víz,
Nem mondja el senki el, hogy utam merre visz.
Segítsetek nekem!

Lassan a vén folyóba hullnak könnyeim,
És talán véget érnek fájó éveim,
Új álmot hoz nekem.

Valamit el kell mondanom,
Valamit meg kell vallanom:
Nem tudok élni egyedül én

Nem'tom, melyik a jobb GENERÁL. Hozzám a Charlie-Tátrais áll közelebb.

Lepkevilág

Mi az a Papilonia?

Eddig nem tudtam, de bemerészkedtünk a lepkeházba, egy apró dzsungelbe Budapest közepén, ami olyan volt mint UtazásAFöldKözéppontjaFelé kompakt változata.

Lukács László: Szabadon

Vasárnapi verselő ma a TANKCSAPDA soraival szól.

Tudom a dugattyúk dalát
A légcsavar szelét
A benzin illatát
Az ember életét
Ahol a tomboló erő
A hangtalan zene
Csontokat törő
Kábítószere

Ott én zuhanok
Szabadon zuhanok
Szabadon zuhanok
Szabadon...

Tudom a minden óhaját
A változó szelét
A szárnyalás dalát
A lét leheletét
Ahol az Isten integet
Na ott az én hazám
Lakatlan sziget
Égi óceán

Zuhanok
Szabadon zuhanok
Szabadon zuhanok
Szabadon...

Alattam egy másik
Világból több van
Unalmasan ásít
Próbáld meg jobban
Csinálni a dolgot
Ameddig hagylak
A végén vissza
Majd úgyis a földnek adlak

Hallom a minden óhaját
Figyelem a változó szelét
Fújom a szárnyalás dalát
Érzem a lét leheletét
Tudom a dugattyúk dalát
A forgó légcsavar szelét
Szívom a benzin illatát
Élem az ember életét

Szabadon
(zuhanok)
Szabadon

Tankcsapdásan:

Zanzibárosan:

Tavalyi naptár

Túllépni még nem sikerült a múltéven, pedig már ideje lenne lezárni.

2024 kreatúrái a homályból léptek elénk, és mindegyiknek megvan a maga története.

1. KödSárkány

Három harcos indult útnak, hogy megölje a KödSárkányt.
Az elején még együtt haladtak, de ahogy közeledtek az elátkozott völgy határához úgy növekedett a sűrű homály körülöttük, s a végén már nemhogy egymást, de még a saját lovuk fülét sem látták. Magukra maradtak. Hiába kiáltottak a négy égtáj felé, csak a köd visszhangja felelt, suttogott megtévesztve az elmét, összezavarva az érzékeket.
Az első harcos a mocsárba tévedt. Egy zsombékon ült a sárkány, bánatosan csörgette láncait.
– Meghalsz kutyaaaa! – lendült neki a harcos, majd elnyelte a büdös láp mérgező sara.
A második harcos felkapaszkodott a hegyre, ahol kitisztult a köd. A sárkány egy sziklán ült és bánatosan csörgette láncait.
– Meghalsz kutyaaaa! – ugrott rá a harcos, majd sután lépve a mélybe zuhant.
Harmadik harcosunk annyira elkeseredett, hogy feladva egy tuskóra kuporodott sajnálva önmagát. A KödSárkány a fiú mellésiklott, leheletével betakarta őt és a világot. Körbefonta kétséggel, szívébe reménytelenséget, fejébe őrületet ültetett, s közben bánatosan csörgette láncait.
– Látlak téged!

_______________________________________

2. ÁrnyLepke
3. FészekŐr
4. Bűvölő
5. VirágFaun
6. ParázsCsuporka
7. ZöldMágus
8. IdőGubacs
9. BetyárManó
10. SzerencseNyelő
11. PanaszPenész
12. KívánságKútSzellem